Tarna-part, Tarnaörs, Jászszentandrás
Reggel szépen komótosan összepakoltunk, majd útnak indultunk. A gáton találkoztunk pár emberrel, akikkel persze szóba elegyedtünk. De ez ugyebár egyáltalán nem ritka esemény. Sőt azt kezdem észrevenni, hogy már nem is emlékszem, amikor írok, minden beszélgetés részletére, mert annyi ilyen van. Beérve a következő faluba, Tarnaörsre, már közel sem volt annyira átütő az élmény. Illetve az volt, csak másképp. Inkább fura volt az eddigi élményekhez képest. Egy kis falu, zöld terület nélkül. A bolt, ahova betértünk, jó magas árakkal dolgozott.
Előtte még megnéztük a templomot. Egy kedves néni leszólított minket, hogy 
akarjuk-e megtekinteni, mi pedig akartuk. Mesélt kicsit a faluról. Ő azt mesélte, hogy az utóbbi 20 évben alakult át a falu igazán. Akkor költözött be sok cigány. Azt mondja, hogy nincs velük baj, de nagyon más az életvitelük. Nincs a fiataloknak hely, ahova kikapcsolódni járhatnának, ha mennek is valahova, gyakran botrány van, mert ott ugye isznak. A templom felújítására nincs pénz, a parókia pedig ott áll üresen. A néni szerint pedig lenne igény például egy idősek otthonára. Azt mesélte, hogy 50-60 ember van, aki jár templomba, és ők is tartják rendben. Épp ajtófestésre készültek délután.
Ezt követte a bolti kaland. Jó drága volt, mint már írtam, és elég kicsi, sok emberrel. Azt gondoltam, csak ez a bolt van, ezért is mentünk ide be. Mint kiderült, tévedtem. Pár méterrel arrébb van egy Coop is. Na, de akkor már mindegy volt. Egyébként ez a tapasztalat, hogy általában Coop van vagy CBA. De ahogy haladunk Pesttől távolabb, egyre inkább csak Coop vagy valami maszek kis bolt.
A bolt kapcsán arra jöttem rá, hogy ha az ember éhes, vagy azt gondolja, hogy már nem bírja tovább, akkor megszűnik a ráhagyatkozás és a gondolkodás. Tudat alatt tudtam, hogy kell lennie másik boltnak, de annyira akartam már enni valamit, hogy nem figyeltem erre a hangra. Hát megint bebizonyosodott ugyanaz!
Viszonylag szép út vezetett Tarnaörsről tovább. Egy úti szent szobra alatt megettük a vásárolt kaját, majd jó sokat mentünk, jó melegben. Vicces, ahogy lesülünk. Mondhatnám fura. Mivel mindig egy irányba megyünk, ezért a jobb oldalunk sül le sokkal jobban, nem is beszélve a rövidnadrág- és bakancsbarnaságunkról!
Útközben a boldogságon gondolkoztam. Arra jutottam, hogy a boldogság az, amikor nincsenek elvárásaink, nyitottak vagyunk, és az agyunkban meglévő elvárások, ítéletek nem képeznek akadályt a világ, az emberek, a táj , a tapasztalás, vagyis az ÉLET útjában. Szóval a boldogság a nyitottság, az elfogadás, a ráhagyatkozás jelenléte, vagyis maga a jelenlét az ÉLETben. Megint nagyon bölcs voltam, illetve lettem :).
Szentandráson tudtuk, hogy van egy kemping. Ide érkeztünk meg egy nagyon hosszú betonút után. Érdekes ez a hely. Ilyet én még nem láttam. Egy komplett lakókocsipark van felépítve. Van strand, termálvizes medence, éttermek, fürdőhelyiségek, konyha, mosókonyha. Amiben van két Hajdú tárcsás mosógép, és két – szintén Hajdú – centrifuga. Most meg – mint azt már írtam is – itt ülünk a közös helyiségben a tévé előtt. Tiszta ’80-as évek. Ebédeltünk az itteni étteremben, úsztunk, sétáltunk egyet, mostunk, és most pihi. Megnéztük a női vízilabdameccset. Érdekes, hogy akár lehetne egy ilyen felépített faluban közös meccsnézés is. De csak mi voltunk, egy- egy átfutó érdeklődővel, aki zuhanyzásból jött vagy ment. Egyébként ez az egész hely olyan furi. Este lefekvéskor Gergővel hosszan beszélgettünk erről. Olyan nagyon felépítettek a külön-külön kis helyeik, de mégis van az egészben valami nagy üresség. Talán pont ez a kiépítettség. Gyakorlatilag minden kényelmet magukkal hoznak vagy ideépítenek, majd valahogy elbarikádozzák magukat ugyanúgy, ahogy otthon is. Na mindegy, ez a hely csak mint érdekesség és jó strand és mosóhely marad majd meg bennünk. Tényleg furcsa, hogy emberek eljönnek egy helyre, ahol ugyan van egy meleg vizű medence és strand, de más nem sok, és gyakorlatilag ide költöznek 1-2 hétre, vagy akár egész nyárra magukkal hozva mindazt, ami otthon is van. Azért ez a hely nem annyira magával ragadó. Bár azt hiszem, ha nem lenne itt ez a felépített falu, még egész kellemes is lehetne. Na mindegy, nekünk most jól esett a mosás, ejtőzés, fürdés.
Jó kemény volt a talaj, amin aludtunk. Most reggel van. Gergő elment a meleg vízbe ejtőzni. Este még a hírek, amiket megnéztünk, jól beijesztettek minket eső- és viharügyileg. Persze nem volt semmi. Ismét egy tanulság! (Illetve újra ugyanaz!)
