Jászszentandrás közepétől – Jászszentandrás végéig
Gergő a reggeli fürdőzés után bevásárolt. Leültünk eszegetni és írni. Majd én is elmentem úszni. Az itteni társadalmi élet a meleg vizes medencében zajlik valószínűleg igazán. Ahogy láttam, a 60-70-es korosztály járhat ide nagyrészt. A vízben átbeszélik, ki érkezett és ment el aznap, mit főznek, hogy változott az élet azóta, hogy nem jártak itt. Milyen a Marika és a Laci kapcsolata stb. Megtudtam, hogy tavaly óta felvitték az árakat, és az úszómester sem a régi. Fürdés után elmentem még egyet mosni, majd ki akartam teregetni, de oda nem süt a nap, ahova sátrat vertünk. Így megkértem a szomszédot, hadd teregessek oda. Itt aztán elindult egy beszélgetés.
Kiderült, hogy ők nem “itt lakók”. A srác gyerekkora óta ilyen életformát él. Szüleivel mindig kempingeztek, horgásztak. Ő is továbbviszi ezt az életformát. Eleinte sátorral, majd utánfutós sátorral, és kb. 11 éve lakókocsival utaznak minden szabadidejükben. Itt 6 éve nem voltak, mert akkor nagyon rosszak voltak a zuhanyzási lehetőségek. Most tértek vissza. Télen is utaznak. Egy-egy fix helyre járnak, főleg horgász helyekre. A karácsonyt mindig a Körös mellett töltik. Azt mondja a srác, ő képtelen lenne gyalogolni. Vicces volt, hogy azt mondja, ők luxushoz vannak szokva már, hozzánk képest. Szerintem klassz az az életforma, amit élnek. Ezt persze mondtam is nekik. Van két gyerekük: egy nagyobb és egy kisebb fiú. (Ő egyébként versenyúszó.) A szomszédjukban lakik egy család, akikkel nagyon jóban vannak, és velük utaznak közösen. Most is így jöttek.
Azt is megtudtam, hogy ha valaki ide “építkezik”, 30 évre kell elköteleznie magát. Napi 300 Ft-ot kell fizetnie a szezonban, és ha idejön, akkor a rendes árat is. Meghívtak pálinkázni vagy sörözni, de indulás előtt már nem akartam inni, de lehet, hogy ha Gergővel visszamegyünk hozzájuk, mégis elfogadunk egy sört. Már csak a beszélgetés miatt is. 🙂
És így is lett. A beszélgetés pedig hosszúra nyúlt. Átjött a szomszéd is, így aztán az 1 sörből 2 lett és persze Gergőnek egy pálesz. Helyes volt a szomszéd pasi, ő úgy gondolta, hogy ehhez az úthoz, amin mi járunk, nem kell más, csak sok pénz. Hiába magyaráztuk, hogy ez nem így van, hiszen például a szállásért akkor fizettünk először. Akkor meg úgy gondolta, hogy előre mindent le kell beszélnünk és foglalnunk. Na, mindegy, azt hiszem, nem teljesen sikerült megértetnünk vele, hogy hogyan is van ez az egész. De mivel ez nem is volt cél, így nem is igyekeztünk túl sokat ezen. Jót beszélgettünk, nagyon kedvesek voltak. Megkértük őket, hogy ha összepakolunk, még szeretnénk elmenni, úszni egyet, és addig hadd rakjuk be hozzájuk a csomagjainkat. Így is lett.
Elindulás előtt még ettünk egyet a strand büféjében, ahol a büfés ismét egy édes ember volt. Útba igazított minket, és megajándékozott bennünket 2 jeges teával. Még bementünk a boltba, és útnak indultunk Heves felé.
Ember tervez, Isten végez ismét. Alig jöttünk 1-2 km-t, amikor megláttunk egy másik kempinget, ami viszont nagyon szimpatikus volt. Így hát betértünk, és milyen jól tettük. Egy férfié ez a hatalmas terület. A lányával csinálják az egész kempinget. Tartozik hozzá egy nagy erdős rész, kis tó, medence. Az erdőben van egy üdülőpark. Itt elég jó áron lehet bérelni egy elég szép területet, és mindenki olyan házat épít rá, amilyet akar. Van, aki itt is él. A kemping maga nagyon barátságos. Kicsit volt egy olyan érzésünk, hogy milyen jó lett volna ide megérkezni elsőre, de végül abban maradtunk, hogy jó volt ez így. Amit ott tapasztaltunk, azt sehol máshol nem láttuk volna. És ismét megismertünk egy csomó embert. Ezek pedig nagy ajándékok. Nagyon helyes csaj a tulaj lánya. Csak ő volt itt megérkezésünkkor. Jó sokat beszélgettünk mindenféléről. Nekem komolyan kedvem lenne itt, így élni.
Gergő, miután úszott egyet a hideg vizes medencében, főzött egy levest a medence melletti kis kiülőben, én pedig pulóverben és kabátban vártam az elkészültét.
Lefekvés előtt Gergővel még beszélgettünk a két kemping közti érdekes különbségről. Meg arról, hogy hogyan is lehetne ezeket az élményeket valahogy megosztani. Majd alvás. Bár ezt a mai éjszakát nehezen lehetne a pihentető alvás éjszakájának nevezni. Itt táborozik egy fiatal csapat. Ők pedig buliztak, de nem is akárhogy. Elég érdekes volt hallgatni, mert a dolog gyakorlatilag a lányok sikítozásából és elég fura artikulálatlan üvöltözésből állt. Egy idő után átjöttek a mellettünk lévő medencéhez, és ott folytatták. Nem zavart igazán a dolog, csak meglepő volt, hogy bár mindent hallunk, mégse lehet egy értelmes szót sem hallani. Na, mindegy, ez is egy életforma, és ha jól emlékszem, én is voltam néhányszor hasonló élethelyzetben és állapotban az életem során. 🙂 Igaz, éjfél körül elvonultak, de nem sokkal utána jött a nagy zuhi. Jó sok eső esett. A sátor jól bírta. Most is épp csak elállt, de teljesen be van borulva. Abban maradtunk, hogy várunk, amíg kiderül egy kicsit, és akkor útnak indulunk.
Itt fekszünk a sátorban, és kint szakad az eső. Jó alkalom egy kicsit az összegzésre, mást úgysem tudunk csinálni…
Tehát eltelt az első hét. Kb. 100 km-t haladtunk, ami az előirányzotthoz képest (illetve amit gondoltunk) nem tűnik túl soknak. DE! Mennyi találkozás, beszélgetés, ismerkedés, mennyi gyönyörű táj, mennyi élmény! Azt hiszem, mindez elég felfoghatatlan. Nem volt ennek az 1 hétnek egy pillanata sem, amit ne élveztem, élveztünk volna. Persze néha vannak elfáradások, de ezek egyáltalán nem lényegesek. Még azt is lehet élvezni, mert akkor megállunk és valamit biztos látunk, amit haladva nem. Még ez az eső is jó. Érdekes élmény egy ekkora helyre bezárva lenni. Különösen úgy, hogy gyakorlatilag csak feküdni lehet. Az eső pedig kopog a fejünk felett, de nem is akárhogy. Az is fura, hogy nem látunk ki, így azt se látjuk, meddig tarthat a dolog, mert nem látjuk az eget. Jó ez a sátor!
Na, de visszatérve az összegzésre…
Sok mindent tapasztaltunk, tanultunk. Vicces, hogy számomra az egyik eddigi legfontosabb tanulság az, hogy hallgassak a belső hangomra, és ne arra figyeljek, ami éppen az elmémben történik. Gondolok itt arra, hogy ne az éhségem, a fáradságom vagy éppen valami félelem, aggodalom vezessen. Ez azért vicces, mert alapvetésében szerintem ez egész jól megy nekem, de mégis, bizonyos helyzetekben nem a belső hangra hallgatok, hanem ezekre. Ilyen volt például a kis bolt, az időjárásdolog, az elején még az internetes helykeresés, de ilyen volt a szentandrási kemping is. Ezt Gergővel is beszéltük, hogy ezentúl inkább álljunk meg, valamelyikünk menjen és nézzen szét, vagy bármi ilyesmi. A másik nagy tanulság az a boldogsággal, illetve az elfogadással és az ítéletmentességgel függ össze. De erről már írtam. A harmadik, de erről is már írtam, az olyan típusú berögzöttségek, mint például a fixpontkeresés. (De ez is csak az elme “játéka”.)
Fontos élmény volt, hogy többször találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy egyes kis falvakban, de akár nagyobbakban is milyen hatalma lehet a polgármesternek, illetve a képviselő-testületnek. Gyakran kiskirály szerepben vannak. Egyes beszámolók szerint van olyan hely, ahol a polgármester a bolt, a kocsma, a dohányüzlet tulajdonosa is egyben. A közmunkások alkalmazásával függő viszony is kialakul, hiszen a pénzüket, amit kapnak, ugyebár ott költik el nagyrészt. Sok furcsa dolgot hall az ember egy ilyen úton. Ellenőrizni nem tudjuk az információkat, és nem is ez a dolgunk, de a hangulat a falvakban, a kocsmában vagy egy-egy személyesebb beszélgetés kapcsán azért érzékelhető. Nem beszélve a közmunkaprogram láthatóságáról, vagy nem láthatóságáról. Vagyis ennek eredményességéről, ami tapasztalatunk szerint nagyon különböző.
Hát most ennyi jutott eszembe…