Hortobágy
Reggel korán felkeltünk, és abban maradtunk, hogy szerzünk egy kávét, majd mosunk, és valószínűleg kihasználjuk az itteni élménytelenség lehetőségét. Kávéztunk az itteni étteremben. Itt mindent írnak egy számlán. Kiderült, hogy 1000 Ft-ért ki is mosnak gépben. Ami egyébként nekem kicsit vicces, de végül úgy döntöttem, legyen ez. Így aztán begyűjtöttem magamnak egy nyugágyat, és amíg Gergő dolgozott a gépen, a “személyzet” pedig mosott, én pihegtem a félárnyékban. Nagyon szenvedtem! Közben beszéltem otthoni barátokkal és családtagokkal. Érdekes, mennyire nehéz elmondani a történteket, mert annyi minden zajlik, hogy mindig az utolsót kezdem mondani, amikor valakivel jó pár napja nem beszéltem, és közben mindig eszembe jut a több élmény is. És olyan hülye helyzet azt elmondani, ami éppen pár napja történt és azt pedig ami előtte, azt nem. És akkor még nem is beszéltem az éppen aktuális csodáról … és persze mindenki mesél magáról, és az otthoni dolgokról. (Ami lássuk be, azért elég távolinak tűnik ebből a világból.) Így hát ezek a beszélgetések kicsit hosszabbak is, és kicsit furák is nekem most. Ahogy gondolom nekik is. Na mindegy …Jó hallani a hangjukat, és ez a lényeg!
A teregetés és szárítgatás után elindultunk a faluba. Hátizsák nélkül, szandálban! Elég fura érzés volt, meg kell, hogy mondjam!
Próbáltunk valami levest vagy valamit enni, de a csárdát leszavaztuk mindketten. A másik működő kajáldába beültünk ugyan, de legalább 10 percig senki nem jött oda hozzánk. Megállapítottuk, hogy ez a hely sem a miénk. Ráadásul a kaja sem volt valami túl csábító, és az ár sem. Tanakodtunk, mi legyen. Gergő ötlete az volt, hogy menjünk át Balmazújvárosba vonattal, és együnk ott. Összesen 15 perc lenne az út, de nem ment vonat, csak másfél óra múlva. Bolt és a tegnapi kiskocsma mellett döntöttünk végül. Megállapítottuk (amit eddig is tudtunk), hogy Hortobágy tipikusan “turista” hely. És a szónak nem a hátizsákos értelmében. Majd vissza jöttünk a kempingbe.
Időközben megérkezett egy motoros társaság. (Azok, akiket már láttunk bent Hortobágyon is a csárdában és előtte.) Érdekes élmény számomra régi életem ezen részét most már ennyi év távlatából teljesen kívülről látni. (Nem mintha régen én annyira mélyen részese lettem volna ennek a kultúrának, de azért mégiscsak kicsit belülről szemlélhettem ezt a világot tipikus motoros “utánfutó” feleségként. 🙂 ) Na, hát ők igazi tipikus motorosok. … Vicces…Motorral mennek még az 500 méterre levő boltba is. Itt ülnek a kemping közepén lévő nyitott árkádos részben és ugyanazokról beszélnek ugyanolyan hangerővel, mint anno az a bizonyos régi társaság: motorok, csajok, bulik, piálós történetek. …Senkivel és semmivel nem kerülnek kapcsolatba. …Nem mintha kéne, és ne lenne ez így rendben, csak nekem érdekes ez az élmény most itt így …annyira távol van az a világ, ami egykor életem kicsiny része, de mégis része volt. Volt benne egy csomó klassz dolog is, mert hát ugye a motorozás az mégis csak motorozás. …Kicsit ezen el is merengtem. …Olyan a múlt, mint egy mozifilm …itt a jelenben annyira más most, ami akkor valami egészen más jelentéssel bírt …és ami most itt van valószínűleg ugyanúgy egy idő után nagyon más jelentéssel fog bírni. …Akkor ezek a dolgok mélyen érintettek személyesen …most vicces és teljesen személytelen …emlék, ami homályba vész …kicsit olyan, mint a délibáb …de ez is , ami most van, ez is olyan ….és a jövő is ….a pillanat van, és annak a tapasztalása …a csoda, ami épp kibontakozik …mi persze az éppen aktuális történésre, az ahhoz való viszonyunkra figyelünk …és ez rögzül bennünk és válik élménnyé, emlékké ….a csoda pedig, az ÉLET csodája mindig itt van. … Na,de kicsit messzire kanyarodtam a motorosoktól! 🙂
Szóval most itt ülünk, és végre utolértem magam írásilag. Most kicsit hűvösebb van már, úgyhogy megyek felöltözni és megkérem Gergőt, főzzön egy levest. Sörözgetünk még egy kicsit ebben a kényelemben, aztán alvás, és indulás tovább. Jó volt most megállni így két estére. Egyébként kialakult egy totális rituálénk a ki és bepakolásra. Persze most, hogy be akartam fejezni az írást,megint eszembe jutott egy csomó minden. Például ez a rituálé dolog is, meg, hogy valaki kérdezte, hogy milyen ennyi időt eltölteni így összezárva valakivel, ahogy mi most Gergővel vagyunk. Érdekes, hogy vannak kérdések, amik nekem eszembe sem jutnak. Egyébként tök jól működünk együtt. Na, megyek is ezt tesztelni, leves ürügyén!
