Dólyapuszta
Hát, megint egy érdekes nap. Reggel segédkeztünk az előkészítésben. Amiről nemsokára kiderült, hogy nem a disznóvágás előkészítése volt (csak minimális részben), hanem csak az ebédé. Amit hajnalban megelőzött egy csirke leölése, előző nap pedig egy nyúlé. Tehát a leves, a nyúl- és csirkesült, valamint a hozzá tartozó krumpli előkészítésében vettünk eleinte részt. Majd mindezt követte a bevásárlás. Vettünk sört. Ez lett ránk bízva. Mire visszaértünk, megjött Szentjobbról a család másik része is. Elmentünk velük megnézni a temetőt, a régi családi otthont és a szőlőst. Szedtünk almát és szőlőt, miközben sokat beszélgettünk és nagyon jóba lettünk. Mire visszaértünk, már ott volt tata is. A disznóvágás maga négy óra körül kezdődött meg. Addigra szállingóztak a szomszédok és a barátok, rokonok is. Olyan fura ez, hogy az előbb még etették a disznót, most meg megölik, és megeszik. Nem kerültem közelebb a húsevéshez, az biztos.
Nekiláttak lefogni a disznót. Jó pár férfi tudta csak leszorítani. Gergő végül bement a házba, nem is nézte. Én is csak pár pillanatig, majd követtem Gergőt. Nem mintha meg akartam volna nézni az ölést magát, csak az érdekelt, hogy fogják meg. Szegény nagyon visított. De hamar megszúrták. Vendéglátónk nemsokára megjelent a vérrel. Érdekes ez, innen kezdve már nem zavart a dolog. Valahogy olyan természetes, hogy feldolgozzák, és minden porcikáját hasznosítják. Elkezdték perzselni. Majd az egyik helybéli férfi nekiállt darabolni. Teljes csodálattal néztem ezt a munkálatot. Fantasztikus, hogy járt a keze, és hogyan vált ez az állat szalonnává, szűzérmévé, lapocka- és tokaszalonnává. Gergő segédkezett a kolbászhús darálásában, én pedig a rokonokkal, ismerősökkel beszélgettem a régi disznóvágásokról és szokásokról, és kicsit a politikáról. A politikát itt egyébként számukra a magyarországi politika jelenti igazán. Nem is néznek itteni híradót, nem is értenék.
Estére csak mi maradtunk ott és a tegnapi férfi (akiről időközben kiderült, hogy a mama udvarlója is). Éjjel 1-ig mosogattam. Jól bedagadt a lábam a sok állástól. Remélem, nem lesz gond vele. Közben beszélgettünk, iszogattunk, Gergő kóstolgatta a disznóvágás eredményét, és hallgattuk a két “öreg” húzódását egymással. A nap folyamán kiderült, hogy a srác barátnője itt alszik, így kiköltöztünk a szobából. Valamikor 10 óra körül vertünk sátrat egyébként. Még éjjel gyorsan be is kellett rendezni. Így aztán olyan fél 2 körül kerültünk ágyba, illetve sátorba. Hajnali 6-kor szól itt a harang. A templom pont szemben van, így olyan, mintha a fejemben verne. Most fél 9 van, és most is szól. Misére hív. Mi lassan összepakolunk és indulunk. Azt hiszem, Gergőnek még kell majd ennie hurkát meg kolbászt. Nekem fáj kicsit a lábam, és nem is aludtam jól, mert a kutyák nem igazán bírták gondolom a sátrat az udvaron, vagy nem tudom miért, de nagyon ugattak. Azért én azt gondolom, egy ilyen gyilkolászás megviseli az állatokat is. Érzik mi történik. Tényleg azt láttam a másik disznón, ami megmaradt, hogy ideges, illetve nagyon nyugtalan. Van két malac is, azok is elég hangosak lettek, szinte sírtak. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de szerintem igen.
Jó dolog, hogy így minden porcikáját feldolgozzák az állatnak, de nem leszek húsevő, az biztos. Tisztelem ezt a dolgot és nem zavar, de valahogy ez a gyilkolás dolog meg az állat azért tartása, hogy megegyük, még mindig távol van tőlem. De érdekes volt magamat is figyelni eközben. Azt gondolom, hogy a helyén van, ha az ember megeszi az állatot, de nekem ne kelljen csak azért mert másnak ez a természetes. Mindenki más. Kinek ez jó, kinek az. Fontos tiszteletben tartani egymás szokásait. Nehéz egyébként ezt – mármint, hogy én nem eszem húst – itt elmagyarázni. Nehezen érthető számukra például, hogy a vért és a bőrt miért nem eszem meg, hiszen az nem hús, és – mint bizonygatták – isteni finom. Na, mindegy, ha az ember kitartó és nem megy mélyebben bele ebbe a témába, akkor megy ez! Még szerencse, hogy van némi gyakorlatom már! Jó sok kekszet meg csokit ettem, ja és némi sört is muszáj volt fogyasztani. (Mert ugye “inni azt kell, ha már nem eszem semmi rendeset” . 🙂 ) Még ezzel a pálinkadologgal kell majd valamit kezdeni, mert ezt sem értik. Itt az egy pohárka pálinka kb. 1 dl-t jelent, és amint kiürül a pohár újra töltenek. Én ebből egyet és abból is egy negyeddel szívesen iszom, de úgy nem töltenek. Gergő “szegény” így mindig eggyel többet iszik, mert egy adott ponton, ha az övé kiürül, kicseréljük a poharat, vagy az én adagom felét átadom neki. Na, nem baj, így legalább van Gergőnek mire fognia, hogy ha kicsit spicces lesz!
