Mezőmadaras
Jót aludtunk. Bár van itt házigazdáinknak egy édes, de totál neveletlen vizslájuk, aki egész éjjel azon küzdött az ajtóval, hogy bejöjjön. Este még sikerült egyszer neki, mert akkor még mindezt nem tudtuk, és nem zártuk be a lenti ajtót.
Ez egy kétszintes, kimondottan táborokra és ilyen vendégfogadásra berendezett házikó. Nekünk most pont ideális. Nagyon jó itt megpihenni, és nem a most is eső esőben gyalogolni. Ez most nagyon jól jött nekünk. Reggel sokáig tettünk-vettünk, vagyis nem csináltunk semmit. Gergő hozott egy 3 az 1-ben kávét nekem az ágyba. Beszélgettünk kicsit, majd reggeliztünk. Aztán átmentünk az irodába. Ott aztán folytattuk vendéglátónkkal a beszélgetést, ami nagyon inspiráló volt. Azonnal elkezdett ő is közös dolgokban gondolkodni. Szervezzünk ide csoportokat, meg ilyesmi. Sokat beszéltünk a Mária útról is. Ő benne van a Maros megyei csoportban. Vicces volt, mert mesélte, hogy évente van egy nagy konferencia. Jó sok pénzbe kerülhet. Mondta, hogy ő is meglepődött, mert mindent fizetnek nekik ezzel kapcsolatban. Szerinte, és ebben nagyon egyet is értettünk, ebből a pénzből érdemesebb lenne legalább egy részt az út fejlesztésére, rendbehozatalára fordítani. Nagyon hasonló ötletei is vannak, mint amiket mi mondtunk. Itt, mint kiderült, még mindig nagyon mások a pályázati lehetőségek. Sokkal szabadabb a dolog és az elszámolás. Nyertek már nagy EU-s pályázaton is, a házat abból csinálták. Ezek nagyon kimerítőek, szerinte is. De van értelmük, mert halad előre a dolgokkal. Van nagy terv is. Ide szeretne egy Maros megyei nagyobb központot. Innen már csak magyar faluk vannak, de idáig nem így van. Szeretné ezt egyfajta védőbástyaként üzemeltetni. Szervez a magyar állammal is közös programokat. Beszélgettünk arról, miben tudnánk közösen gondolkodni. Szerintem érdemes lenne ide is szervezni mindenfélét. De most nem akarok még mélyebben belemenni ebbe. Majd, ha hazaérünk, át kell gondolni mindent újra. Mindenesetre egyre nagyobb terek nyílnak, és ezt élvezem nagyon. Kicsit azért azt kell mondjam, nekem túl nagynak tűntek ezek a tervek, mármint vendéglátónkéi. Meg kicsit azt is éreztem, hogy nekem ez az egész sok. Úgy értem túl gyors, túl nagy. Nem tudom teljesen jól megfogalmazni, de szokott ilyen érzésem lenni. Hogy valaki túl sok mindenben, túl nagyban és túl gyors megvalósításban gondolkodik. Nekem ez nem menne így. Ez egy érzés. De klassz, hogy neki ez megy, és születnek dolgok, és jók … de bennem mégis ott az az érzés … de az is igaz, hogy ez nem az én dolgom …
Egyébként mondtam Gergőnek, hogy én nagyon szívesen élnék itt, mármint Erdélyben. Nem pont itt Madarason, mert itt ez a csaj csinálja, amit csinál. De valamilyen ilyesmi helyen szervezni az életet, programokat. De persze nagyobb körben, mint egy falu. Erről kicsit beszélgettem vendéglátónkkal is. Vagyis arról, hogy lehetőség mindenhol van. Úgy látszik, a mostani téma nekem ez. Nincs lehetetlen, aki akar valamit, az meg is tudja valósítani! Ő is ebben hisz. Vicces, hogy pont emiatt őt nem lepte meg semmi, amiről beszéltünk az út kapcsán. Mármint azzal kapcsolatban, hogy elindultunk. És azzal kapcsolatban sem, amiről beszéltünk, hogy mit jelent az, hogy hinni valamiben és azt megvalósítani. Ültünk ott és beszélgettünk valamennyit, majd eljöttünk tőle.
Mostunk egy nagy adagot. Vásároltunk és kocsmáztunk is. Most Gergő alszik, én pedig fekszem és írok. Jó ez most. Kint mintha kicsit kezdene kiderülni, de még nem merem elkiabálni. Mindenesetre estére meg vagyunk hívva vacsizni. Addig pedig a semmit tevés. Próbáltam telefonálni, mert Sára (a lányom) keresett, és néha egy-egy pillanatra van térerő. Rá is kérdeztem itt, hogy hogy van ez. Mondták, hogy itt gödörben vagyunk. Ez van. Ha kijjebb megyünk, majd lesz. Hát ilyen egyszerű. Imádom ezt is. Minden sokkal lassabb és egyszerűbb. Itt már egyébként tényleg kezdődik a székelység. És ezt érezni is nagyon. Nyelvben, humorban, mindenben. Gergő ma kiszámolta, hogy kb. két és fél hét, és ott leszünk Sepsiszentgyörgyön. Nem megyünk Csíksomlyó felé. Kis falvakon át fogunk haladni. Átvágjuk az utat. Így egyrészt nem kell akkora hegyeket mászni, másrészt a hegyi utak főutak. Így nem kell majd azokon haladni, hanem kis falvakon megyünk át. Jobb így, mert a nagy utakon bármikor lehet menni. Van egy csomó rész, ahova így el fogunk jutni. Várom nagyon. Igaz, ma egy kicsit beszéltünk arról, hogy milyen lesz, ha vége lesz ennek az egésznek. Közeleg a dolog, és ez nagyon furcsa is. Mondtam Gergőnek, hogy egyelőre ne is gondoljunk erre. Annyi biztos, hogy az itteni tapasztalatok és a megélt dolgok valami mást is fognak hozni, mint ami eddig volt. Még nem tartunk ott, hogy ezt láthassuk, mert még benne vagyunk ebben a folyamatban. És nem is akarok, ha őszinte vagyok magamhoz, ezzel még foglalkozni. Nem is érdemes. Még van előttünk sok minden. Lássuk előbb, aztán majd alakul minden. Nem is ez a lényeg egyébként, hogy mi lesz, hanem hogy mi van. És az nagyon jó. Minden szempontból.
Most reggel van. Tegnap este átmentünk vendéglátónk otthonába vacsorázni. Főzött paradicsomlevest, ami valami isteni volt. Én még ilyen finomat nem ettem. Itt sósan és csípősen főzik, teljesen az én ízlésem szerint. Gergő kapott valamilyen húst szósszal és kenyérrel. Én sajtot paradicsommal és paprikával. Az is nagyon finom volt. Csak vendéglátónk ült le velünk enni, így is terített. Ez kissé fura volt, mert a férje is itthon volt. Láttuk, amikor beléptünk a házba, bent ült az irodának berendezett szobájában. Ez nekünk egy kissé meglepő volt, de gondoltuk, náluk ez így szokás. Később kijött a fiúk is. Van egy nagyfiú is, ő most nem volt itt. A lelkész egyébként csak jóval később jött ki. Kicsit beszélgettünk vele, talán egy kissé felületesen és csapongóan. Végül Gergővel átmentek valami számítógépes dolgot szerelni az irodába.
Mi, nők kettesben maradtunk. Hosszan beszélgettünk mindenféléről. Vendéglátónk viszi itt a dolgok jelentős részét. Az a munka, amit végez, teljes embert, sőt talán még kettőt is igényel(ne). Beszéltünk sokat a közös lehetőségekről is. Meséltem neki arról, amit Árkoson csináltam. Nagyon tetszett neki. Mondta, hogy akár itt is csinálhatnánk valami ilyesmit, ha felépül a ház, amit szeretne. Idősotthonban gondolkodott eddig csak, de lehetne valami más is. Mondtam neki, hogy bármiben gondolkodhatunk közösen. Beszéltünk a pénzhez való viszonyról is. Szerinte a rendes munkának párosulnia kell a rendes bevétellel. Azt kell mondjam, nagyon jó célokra fordít minden pénzt. Nagyon jól csinálja egyébként. Vendéglátónk még hosszan szabadkozott, hogy fizetnünk kell a helyért, de beírta már a könyvbe, hogy jöttünk, és azt nem lehet átírni. Kiderült ugyanis, hogy ez a ház egy barátjuk tulajdona. Arra építette, hogy lehessen itt megszállni és programokat szervezni. A bejövő pénzből ő nem kér, de a számlákat kell belőle fizetni, és a maradék pénz egy alapba kerül. Abból lehet felújítani meg minden. Jól csinálják, és rendben is van így a dolog. Ilyesmit érdemes támogatni. Ezt mondtam is. Hogy így fogjuk fel a dolgot. Azért gyorsan hozzátette, hogy ha még egy napot akarunk maradni, azt nyugodtan, és azt nem kell fizetni. Mondtuk, hogy hacsak nem ömlik az eső, mi mindenképpen elindulunk. Visszafelére persze meg vagyunk hívva.
A kutyát bezárták, így nyugodt éjszakánk volt. Jót aludtunk. Este persze még hosszan beszélgettünk. (Ez egy ilyen visszahúzódós, filozofálgatós, tervezgetős, kicsit fázós, esős nap volt.) Arról is beszéltünk, amit itt láttunk, de magáról az útról is, hogy kinek milyen volt eddig. És persze arról is, hogy mit kéne tenni mindezzel a dologgal, amit kaptunk ettől. Arra jutottunk, hogy még tényleg nem látjuk. Főleg egyben az egészet. Hiszen még nincs is vége. De azért sem, mert még az egész egy massza bennünk. Minden nap más, mindennap történik valami, ami meghatározó. Ma van egyébként 6 hete, hogy elindultunk. Tegnap mondtam még Gergőnek, hogy olyan érdekes, hogy vannak a heteknek vagy kisebb-nagyobb időszakoknak meghatározó témái bennem. Akkor persze még nem tudom, de visszanézve látszik ez elég jól. Nagyon jó ötlet volt a naplóírás. Egy csomó minden majd utólag fog egybeállni. Érdekesek lesznek a folyamatok is. Itt egyébként nincs se térerő, se internetlehetőség, de ezt már írtam is, azt hiszem Lehet, hogy már ezért is érdemes lenne ideszervezni embereket. Szerintem nem sokan bírnák ezt. Gergővel egyébként beszéltünk kicsit arról is, hogy lehet, hogy nem Pesten kell majd a későbbiekben élnünk. Talán leginkább valami kisvárosban, vagy akár errefelé. Nem most még, de idővel. Nem tudom. De tény, hogy Budapest nagyon, de nagyon távol van mindentől. Nem szeretnék tyúkot tartani és gazdálkodni. Nekem nagy valószínűséggel nem ez az út. De jó lenne azért kicsit közelebb lenni a természethez, az élet ilyen aspektusához is. Érdekes és jó Pest is, de nagyon más, és ami nagyon furcsa így leírva, de szerintem tény, hogy nagyon zárt. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Azt hiszem, van valami dolog azért ott is még. Annyi biztos, hogy nem az “odavitelben”, hanem inkább az “elhozatalban”. Úgy értem, hogy akár a pénzek jó hasznosítása, vagy az ottani lehetőségeké. Valami összekötés, de jó értelemben. Ide szerintem vissza kell hozni, amit innen elvittek. Úgy értem, hogy itt kell helyben segíteni a kultúrát, a harmóniát. Nem úgy, ahogy mostanában csinálják, hogy elviszik a gyerekeket a városokba, nagy koleszokba. Nem úgy, hogy felgyűjtik az itteni kincseket (néprajzi, népzenei stb.), majd ebből élnek, és az itteni megmaradását a dolognak nem támogatják. Valami itt nagyon nem stimmel. De ezt is írtam már jó sokszor. Na, majd tényleg meglátjuk, mi a dolog. Adni fogja ez is magát. Egy darabig még azt érzem, otthon, Budapesten lesz valami, aztán majd… Szerintem kell a Köz-pont, amit újra szeretnék nyitni, és amiben már egy ideje újra gondolkodom. De máshogy nagyon, mint az előző. De én is más vagyok már, így más is lesz. Na, de tényleg nem érdemes előre gondolkodni ennyire. Előttünk van még Székelyföld! Olyan itthon levős érzésem van! Várom ezt a szakaszt, nagyon! Ma végre, ha minden jól megy, beérünk Marosvásárhelyre. Az utóbbi napokban Gergővel azt beszéltük, olyan volt nekünk ez a város, mint egy délibáb. Igaz, tényleg néha jól eltévedtünk, és hosszú is volt ez a szakasz… Na, kalandra fel. Irány Marosvásárhely!
