Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)

Mezőmadarastól, Marosvásárhelyig

Jól lehűlt a levegő, és esik is jó sokat. Így aztán ruhatárcsere volt. Vagyis elpakoltuk a rövidgatyákat és ujjatlan pólókat, és elővettük a hosszú nadrágokat és a pulcsikat. Jó nagy váltás egy nap alatt. De itt nagyon örülnek az esőnek, mert azt mondják, nagyon régen nem volt. Nekünk nem annyira jó, de azért lehet így is menni, találkozni.

Tehát kicsit szitáló esőben indultunk neki Marosvásárhelynek. A faluból kivezető út maga volt nekem a csoda megint. Itt most a kis székelykapuk nyűgöztek le. Álomszépek. Itt még nem olyan nagyokat építenek, mint ahogy emlékszem Csíkban meg beljebb, hanem kicsiket. Csak a bejárat. Szépek a feliratok, de a mintázat is. Persze jó lassan haladtunk, mert ebben az utcácskában szinte mindegyik portához ilyenen át lehet bejutni. És én fotóztam is őket.

Néhány a gyűjteményből:

Kiérve végre a faluból újabb csodába értünk. Igazán nagyon szép domboldalra. Legelők és erdő. Rég mentünk erdőben. Kár, hogy esett, de így is nagyon jó volt. Szeretem az őszi erdőt. Kezdenek a levelek színesedni. Még nem pompáznak, de már nem zöld minden. Egy egészen jól jelölt szakaszon értünk el egy betonutat. Mellettünk a szokásos nyájak vonultak. Jó vizesek lettünk, de szerencsére még nem ázott be a bakancsom. Elértük egy kis falu szélét. Ekkor már jó egy-másfél órája jöttünk. Ilyenkor kb. meg szoktunk állni. Most úgy döntöttünk, menjünk. Nagyon jól bírjuk már. Igaz, most nincs is az a meleg, így aztán az újabb meredélynek megállás nélkül vágtunk neki. Ez egy erdei út, ami nem közvetlenül meredek, hanem hosszan és eléggé. Kivezetett minket egy fennsíkhoz, ahonnan megláttuk a délibábvárosunkat, Marosvásárhelyt.

De, hogy el is érjük még jó hosszan kellett menni. Át kellett kelni egy kis külvárosi részen. (Remeteszeg) Ez nehezen lenne szépnek és kellemesnek mondható. Kicsit olyan, mint Budaörs. Betonút, újabb házak stb. Az emberek is zártabbak, mint a kis falvakban. Ráadásul itt az a szokás, hogy délben bezár minden és 3-kor nyit csak. Mi persze ebben az időben értünk ide. Így aztán több mint 3 órát mentünk összesen megállás nélkül. Ez azért sok. Jól elfáradva értünk be a városba. Aminek a szélén végre volt egy bolt nyitva. Ahova be is mentem. Bent két csaj valami magas sarkú cipő cserében volt épp. Nem tudta az egyik eldönteni, hogy valóban jól áll-e neki. A másik győzködte. Végül tőlem kérdezte, én meg mondtam, hogy szerintem tökéletes, de én tuti egy lépést sem tudnék benne menni. De ha ő igen, akkor fogadja el mindenképpen. Azt hiszem, ez is lett a végeredmény, de én azt már nem vártam meg. Vettem valami kaját, és távoztam.
Innen még elég messze volt a központ, de végre beértünk. Itt találtunk egy kis kocsmát, és végre le is tudtunk ülni. Én ittam egy sört, Gergő valami pálesz félét. Volt itt internet is. Gergő talált is egy szálláslehetőséget. Egyébként betértünk még előbb megnézni az árakat egy panzióba. Elég elképesztő volt. Amit Gergő talált, az ismét a református egyház által üzemeltetett panzió. Ő elment megnézni, hogy milyen, én pedig ott ücsörögtem a kocsmában. Beszéltem kicsit az otthoniakkal, mert már izgultak (kaptam jó néhány sms-t és emailt), hogy mi a helyzet velünk. (Hetente egyszer egy előre megbeszélt napon hívok mindenkit, vagy ők hívnak, de most ugye pont ezen a napon nem volt térerő.) Jó volt ott ücsörögni és nézni az embereket. Ide inkább helyi cigányok járnak. Ugyanaz a kocsmai élet zajlik, mint otthon. A témák is hasonlóak. Szeretem, ahogy beszélnek. Itt még izgibb a dolog, mert keveredik a magyar, a székely, a román és a cigány nyelv.
Nemsokára aztán megjött Gergő. Eljöttünk a szállásra. Ez egy nagyon kellemes kis ház, kedves vendégfogadással. Kicsit magasabb árral, mint eddig megszoktuk, de ez egy város, és itt a többi helyhez képest, ami itt van a városban, még így is nagyon baráti. (100 Lej.) Egy helyes székely nő a háziasszony. Ő itt dolgozik a templomnál, de most besegít a vendégháznál. Jó, hogy vannak ilyen helyek. Kicsit megpihentünk, majd elmentünk a városba szétnézni és enni valamit. Jó hosszúra sikeredett a szétnézés, mert hosszan kerestünk valami jó hangulatú kis éttermet. Sikertelenül. Kizárólag modern és drága éttermek vannak, vagy az otthon is már megszokott gyorséttermek. McDonalds, gyrosos stb. Végül egy gyrososhoz tértünk be, már nagyon éhesen és jó későn. Hatalmas adag volt itt egy falafel, és persze a gyros is. Így nem bántuk meg a dolgot. Nagyon finom is volt. A város egyébként nagyon szép. Sok a szecessziós épület. Kellemes kis utcácskák. De zajos és zizis is, mint minden város. Van jó sok nagy és gazdag ház, lakótelep. És minden halad a modernizáció felé. Főleg a főtér és a környéke. De azért van egy csomó nagyon szép régi épület is. Szeretem a szecessziót. Megállapítottuk, hogy a művészeti egyetem körül lévő fiatalokról, ha készítenénk fotókat, és összevetnénk a többi helyen lévő hasonló fiatallal, akkor nem sok különbséget találnánk. Vicces, hogy úgy különlegesek, hogy tök egyformák. De így van ez az itteni és az otthoni értelmiséggel is. Ugyan az a stílus. És a kiöltözött divatnők és férfiak. … Minden ugyanaz, és úgy akar egyedi és különleges lenni. Tényleg vicces ez. Itt már megjelent a divat. Egész jó ruhákat is lehet kapni. Persze nyugati stílusban. Sok az áruház is, persze szinte ugyanazzal az árukínálattal, mint nálunk vagy bárhol a nyugati világban. Elég szomorú azért ez.

Nagyon érdekes ez a nyelvi dolog is. Itt a városban élők egyik része magyar, a másik része román. Vannak helyek, ahol csak románul beszélnek, és van, ahol magyarul. Elég fura ez. Nekünk úgy tűnt itt azért inkább a román a “hivatalos” nyelv. Akik itt élnek gondolom könnyen váltanak románra, ha kell. Hát nekünk ez nem  ilyen gördülékeny, de a kézzel-lábbal magyarázás már remekül megy. Egyébként az itteni tapasztalatunk az volt, hogy előbb-utóbb jön valaki, aki magyar, vagy beszél magyarul és segít, ha kell.

Érdekes volt számomra ennek a városnak a kettőssége. Egyrészt ez az előbb említett román magyar nyelvi kettősség, ami, ha őszinték akarunk lenni néha hármasság, az angol feliratokkal együtt. Sőt még az utcán jelen van a cigány nyelv is. Másrészt a modern, illetve a 60-70-80-as évek építészetének és a szecessziónak ez a találkozása. Persze ez az építészeti sokszínűség mindenhol jelen van a városokban úgy itt, mint nálunk otthon. De valahogy – lehet, sőt nagyon valószínű, hogy ennek az utóbbi időszaknak a hatásától – ez most nagyon élesnek tűnt.

Elég sok gábor-, vagyis kalapos cigányt is láttunk itt. Nagyon bírom őket a nagy fekete kalapjukban, fekete ruhájukban. Szakállal. A nők nagy színes szoknyában. Itt most inkább férfiak voltak együtt, beszélgettek több helyen. Illetve a beszélgetés az egy enyhe kifejezés. Jó hangosak. Nekik jól áll az “egyformaság”, mert ők azok, akik. Nem akarnak különlegesek és mások lenni. Na, mindegy is ez. Én nagyon bírom, ahogy jó hangosan “veszekednek”. Ez nem igazi vita, ők így kommunikálnak normálisan. Mint általában a cigányok. Igazi jelenségek itt.

Minden esetre mi jót sétáltunk, és jól elfáradtunk. Nyolc körül értünk vissza. Megállapítottuk, hogy megint egész nap mentünk. (Bár ez nem számítódik be a kilométerekbe. 🙂 )

Este Gergő még nézett valami filmet, (merthogy itt tv is van), én hamar elaludtam. Ismét a női dolgok, úgyhogy fájt a hasam is a fáradság mellé.

Reggel Gergő elment térképet nézni meg sétálni még egyet a városba. Én hajat mostam (hátha megszárad az indulásig), és írtam kicsit. Gergő a tegnap megbeszélt reggelire ért vissza 9-re. Ettünk és beszélgettünk a tegnapi vendégfogadós csajjal. Tényleg nagyon helyes. Jól kikérdezett minket. Nagyon tetszik neki, hogy így el mertünk indulni. Ő soha nem csinált még ehhez hasonlót se. Félne mindentől, de érdekelte is minden. Jót beszélgettünk. Majd Gergő ismét elment térképért (mert az előző út sikertelen volt), meg a könyvtárba. Abban maradtunk, hogy itt hagyjuk a még nálunk lévő 1 db könyvet  a nagy könyvtárban. Én itthon maradtam írni meg pakolni.

Kicsit hideg van, és esik is. De elindulunk mindjárt. Kíváncsi vagyok nagyon erre a Székelyudvarhelyig tartó, majd onnan következő szakaszra is. Innen már szinte színtiszta magyar falvakon át fogunk haladni újra.