2016. augusztus – október
Gyalogtúra-napló, Rákosligettől Sepsiszentgyörgyig, 2016. aug. 9. – okt. 4.
Az ÉLET közbeszólt, és nem tudtam a megígért napon feltenni az utolsó bejegyzést. Még mindig készül. Be kell valljam, hogy nem könnyű megírnom. Elnézést kérek azoktól, akik számítottak rá.
Kérlek nézz vissza a hétvégén, addigra bizonyosan megszülöm!
Köszönöm!
Olyan volt a visszafelé út, mint egy film, amit az ember gyorsítva néz végig. Nagyon más autóval, időre utazni, és nagyon más az is, ha nem ketten, hanem már négyen, sőt a kutyával együtt öten vagyunk együtt. Mindenki más, mindenki máshogy van jelen, más fontos számára. Ez már önmagában is erős hatással van mindenre. Nem beszélve arról, hogy azt az utat ugyebár, amit odafelé 57 nap alatt tettünk meg, most visszafelé 5 nap alatt. Ez idő alatt nagyon sok emberrel találkoztunk, nagyon gyorsan. Volt olyan nap, hogy öt helyen vendégeskedtünk egymás után. Minden találkozás csodás volt, de mégis inkább mint felvillanások maradtak meg bennünk.
Nagyon jó, hogy sikerült úgy szervezni, hogy ha csak ennyire is, de legalább tudtunk találkozni ezekkel a fantasztikus emberekkel újra. Jó, hogy ha csak ennyivel is, meg tudtuk köszönni nekik azt az ajándékot, amit tőlük kaptunk. “Vissza út…husss! (57-62. nap – okt. 5-okt. 9.)” bővebben
Köszönöm, hogy eddig is velem, velünk tartottál ezen az úton!
Először azt gondoltam, ennyi lesz. Vége az útnak, és ezzel be is fejezem ezt a blogot. DE! Egyrészt az út itt még nem ért véget, hiszen haza is jöttünk, és ez a szakasz is nagyon hozzátartozik az út egészéhez. Másrészt a hazajövetelünk után történtek, az út “következményei” nélkül nem lenne teljes a történet. Ezért úgy döntöttem, azt is közzéteszem.
Kicsit változni fog a bejegyzések ütemezése. A visszaúton nem volt időm és lehetőségem naponta leülni és írni, és annyira sok minden történt, annyira gyorsan, hogy nem is tudtam mindent lejegyzetelni ott azonnal közvetlenül. Vannak napok, amikről csak pár sort írtam, hogy legalább azt el ne felejtsem, merre, kinél jártunk. Néhány fontos gondolatot, élményt napközben, ahol éppen volt 1 perc erre, azért papírra vetettem. Ezért erről az 5 napról egy összefoglalót fogok ide feltenni október 9-én, “hazaérkezésünk napján”. Az utána következő időszakról pedig azt követően (október 10.), egy újabb bejegyzésben fogok beszámolni.
A történet így lesz kerek és teljes!
Étfalva-Zoltán, Gidófalva, SEPSISZENTGYÖRGY, Árkos
Szerda reggel, Árkosi panzió…
Hát milyen is volt ez az utolsó nap?… Unalmasnak nem volt nevezhető, az biztos…
Reggel vendéglátónkkal még jó hosszan beszélgettünk. Csak a papa volt otthon. Természetesen politikáról, vallásról folyt a szó. Isteni reggelit kaptunk. És persze hozhattunk is volna jó sok mindent, de nem akartunk cipelni. Így aztán abban maradtunk, hogy visszafelé benézünk. Megbeszéltük, hogy gondolkodunk valamilyen jó hasznosításában a helynek. Jó nehezen, de aztán elindultunk. Elég hűvös lett az idő, és éjjel jó sokat esett is. “Szentgyörgy és a le(nem)győzött sárkány (57. nap – okt. 4.)” bővebben
Mikóújfalutól, Zoltánig
Itt vagyunk magyarszováti barátnőm szüleinél. Nagyon kedvesek, és a papa szeret beszélni, mesélni. Rettentően élvezzük! 🙂
De előbb az ide vezető út. Reggeli után elindultunk. Először a nagy út mentén haladtunk, majd áttértünk a Málnásfürdő felé vezető útra. Itt aztán rádöbbentem, hogy akár ide is jöhettünk volna szállást keresni. Jártam már itt többször is. És most, hogy itt voltam újra, rájöttem, hogy van itt szállás is. Mindegy, jó volt ez a hely is, ahol voltunk. “A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)” bővebben
Kisbacon, Nagybacon, Mikóújfalu
Most hétfő reggel van, és 22 km-re vagyunk Szentgyörgytől, Mikóújfalunál egy panzióban. Mit mondjak? Érdekes élmény ez!
Na, de inkább a tegnapi nap….
Reggeli írás és felkelés után Gergő befűtött a konyhában. Éjszaka egyébként jó meleg volt a szobában. Gergő nagyon le is izzadt, de kiderült, hogy ő is megfázott. Fáj a torka kicsit, és picit taknyos is. Szóval rakott tüzet, és pirítóst készítettünk. Isteni volt zakuszkával. Főztünk nagy adag teát is, és megittuk a hölgy által reggel készített kávét. Összepakoltunk. “Isten áldása! (55. nap – okt. 2.)” bővebben
Vargyas, Olasztelek, Barót, Biborcfalva, Kisbacon
Én összepakoltam, Gergő teát és kávét főzött. Ettünk, hajat mostam, majd útnak indultunk. Vargyas nem a legeslegszebb falu. Ugye itt van a bútorfestő és egy fafaragó háza, amik múzeumok is egyben. Gergővel jól megbeszéltük, hogy ezeket most nem nézzük meg. (Én már láttam egyébként régebben egy árkosi barátom kíséretében és “tárlatvezetésével”, aki régiség gyűjtő, és ő maga is létrehozott egy múzeumot Árkoson. Azt az élményt úgyse tudta volna semmi felülírni, Gergő pedig nem vágyott most rá, hogy bemenjünk.) Van egy-két szép székelykapu, meg egy kastélyszerű épület és a falu végén a Makovecz által tervezett református templom. Én itt harmadszor vagyok, de még soha nem sikerült ide bejutni. “Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)” bővebben
Homoródalmás, Vargyasi szurdok, Vargyas
Hajnalban bedugult az orrom, és így elég hamar felébredtem. Sokat ment bennem mindaz, amiről este már szó volt Gergővel is, meg sokat is írtam róla. Hogyan és mit kéne tenni? Mi a dolgunk mindezzel? Nem tudom, de azt igen, hogy annyi biztos, hogy nem akarok tovább építeni művilágokat. Élni kell, és azon keresztül van a dolog. Még nem tudom, mi jön és hogy lesz, mint azt már ezredszer írom le. DE! Az is biztos, hogy ha valaki nem mer ráhagyatkozni az életre, ha fejben akar mindent kitalálni, és a biztonságkeresés az első, vagyis a félelem vezeti, akkor semmi nem fog történni. “Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)” bővebben
Gyepes, Homoródalmás
Közös reggeli. Megint mindenféle finomság. Beszélgetés. Nehéz elindulás. Persze címcsere, és közös tervek megbeszélés. … Előhozták a mérleget is, hogy nézzük végre, meg mennyit is nyom a zsák. Zsákkal együtt álltunk rá először. … Kicsit sokat mér szerintem! Előtte még bejött egy néni. Egy tüneményt ismertünk meg, aki persze nekünk volt az, a családjának azért nem biztos, hogy az! 🙂 “Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)” bővebben
Gyepes, Remete
Kiderült! Reggel ettünk. Isteni tejes és túrós puliszkát, Gergő kolbászt is kapott hozzá. Beszélgettünk még a ház urával is egy kicsit. Majd ő elment dolgozni. A közbirtokosság alkalmazza. Néha így el kell mennie a nagy elevátorral – ami itt áll egyébként a ház előtt – valahova dolgozni, valamit. Ez egyébként nem mindennapos. Szóval ő elment. Mi pedig hármasban elindultunk Remetére. Itt az úton aztán megértettem, hogy mi is ez a kettőnk között lévő dolog. “Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)” bővebben