Lelkésztől lelkészig (40. nap – szept. 17.)

Magyarszovát, Vişinelu / Csehtelke, Nagysármás

Isteni reggelivel vártak. Teljes terülj-terülj asztalkám. Bundás kenyér (zöldségek is sültek benne), juhsajt, házi tej, savanyított tej, házi készítésű zakuszka, vinetta (ezt hallal keverte össze vendéglátónk, valami mennyei volt!), szalonna, saját termesztésű zöldségek, kávé. Annyit ettünk, hogy alig bírtunk megmozdulni. Zuhanyoztunk is, és persze hosszan beszélgettünk még. “Lelkésztől lelkészig (40. nap – szept. 17.)” bővebben

Rántottától kacsasültig (39. nap – szept. 16.)

Kolozs, Magyarszovát

Úsztunk. Bár ez ebben a vízben ez enyhe túlzás. Annyira sós, hogy szinte lehetetlen benne lábtempózni. De nagyon klassz a víz és az egész bai (fürdő). Átmentünk az étterembe reggelizni.  Este még találkoztunk a szakácsnőnk férjével, ő az őr itt. Most is ott volt. Újra elmondta, merre kell menni, le is rajzolta. Kértünk rántottát, Gergő pedig kért még hozzá valami húsfélét. Mikor kihozták, meglepődtünk, hogy mekkora adag. A srác, akivel előző nap is már kicsit beszélgettünk, mondta, hogy a fasírt és a paradicsom az ő ajándékuk a hosszú útra, hogy legyen energiánk. A tojásadagot pedig kicsit ugyanilyen okból megtoldották. Szerintem legalább 5 vagy 6 tojásból volt egy-egy adag így. Isteni finom is volt. “Rántottától kacsasültig (39. nap – szept. 16.)” bővebben

Az élet vize (38. nap – szept. 15.)

Apahida, Morişti / Hurubák, Kolozs

Kicsit gondolkoztam a barátság és a kapcsolatok kérdésén egy-két lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán újra. Amire jutottam: Nem kell az embernek sok, és nagyon közeli barát. (Ennek a fogalomnak a hagyományos értelmében véve.) De kellenek ismerősök, barátok. Jó ez így. Tulajdonképpen mindig is ezt gondoltam. Nagyon élvezem ezeket az újonnan alakuló dolgokat és az otthoni távolabb levőket is. Nem jó az se, ha az ember bezárja magát egy szűk “baráti” körbe. Egymás életében szorosan benne lenni, leköti és – bármilyen furcsa is ez a gondolat ma még – korlátozza az embert. Ez itt az úton egyébként nagyon megmutatja magát. Úgy értem az, hogy mennyire nincs az otthoni „nagy” történeteknek valódi súlya. Mennyire fejben zajlanak ezek a dolgok igazán. “Az élet vize (38. nap – szept. 15.)” bővebben

Fekete leves, ami nem is az! (37. nap – szept. 14.)

Válaszút, Bonchida, Jucu de Sus / Zsuk, főút melletti panzió

Azért egyszer csak elindultunk Bonchidára. Szép kanyargós út vezet át. Útközben még beszélgettünk az oktatásról. Hogy mára már eljutott odáig a tanulás, tanítás, hogy megöl valamit, szinte mindig. Itt van ez a népi dolog. Fontos a hagyományok tisztelete, és megismerése, megtanulása a régi dolgoknak. De van az élő hagyomány. Ez is a népi kultúra része. Milyen jó lenne, ha a tanárok is tanulnának a mostani fiataloktól, azoktól, akik valóban a falvakban élnek. Vagy ha mondjuk, a fiatalok kutatnák a falujukat és arról be is számolnának. Átadva a valódi élettapasztalatot. Ha szervesen fejlődne ez az egész. “Fekete leves, ami nem is az! (37. nap – szept. 14.)” bővebben

Román vendéglátás, magyar hagyományőrzés (36. nap – szept. 13.)

Ciumfăia , Borşa, Răscruci, avagy
Csomafája, Kolozsborsa, Válaszút

Elállt az eső viszonylag hamar, és tényleg jó meleg lett. Aminek hatására a csigák odébb álltak. Összepakoltunk, és útnak indultunk. Először ugyan még sátrat szárítottunk. Viszonylag gyorsan beértünk egy faluba. Azt kell, hogy mondjam, nekem egyre jobban tetszenek ezek a román falvak. Az építészetük igazán szép. “Román vendéglátás, magyar hagyományőrzés (36. nap – szept. 13.)” bővebben

Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)

Aşchileu Mic, Fodora, Vultureni, avagy
Kisesküllő, Magyarfodorháza, Borsaújfalu

Ez a nap a történelmi Erdélybe való belépésünk, a román falvak, a keresztek, a kiülős kispadok és az eltévedések napja volt.

Reggel jó korán felébredtem. Megnéztem a napfelkeltét, ami megint csak gyönyörű volt. Persze próbáltam fotózni is, több-kevesebb sikerrel. “Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)” bővebben

Sokszori elindulás (34. nap – szept. 11.)

Hídalmás, Ugróc

Végül csak jóval később indultunk. Meghívtak reggelizni. Majd kialakult egy beszélgetés. Főleg a migránsok, a református vallás és többi közti különbségről, meg persze a politikáról. Hogy őszinte legyek, én nem szerettem volna ebbe a témába mélyen belemenni, így csak hallgattam őket, illetve később arrébb is vonultam. Fürödtünk még egyet, meg mostam is újra, a tegnapi füstös ruhákat. Majd összepakoltunk és úgy tűnt, tényleg el is indulunk. De nem így alakult… “Sokszori elindulás (34. nap – szept. 11.)” bővebben

Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)

Alsóegregy után, Hídalmás

Hát, egy nagyon érdekes napon vagyunk, vagyok túl.

Miután abbahagytam az írást, és elkezdtünk pakolni, a szomszéd domb oldalában megjelentek a tegnapi cigányok. Azok, akikkel utoljára találkoztunk, és valljuk be, akik miatt intenzív tempóra kapcsolva, még távolabb akartunk kerülni innen. De ugye, jött a “kutya”.  Azt hiszem, sok mindenért lehet hálás az ember, de én most ennek a kutyának voltam az, de nagyon. Ott álltam a dombon, és néztem ezeket az embereket, ahogy végzik mindennapos munkájukat. Átnéztek és intettek nekünk, és persze eszükbe sem jutott bántani minket. Szégyelltem, és nem is akármennyire magam. Ekkor már tudtam, és ezt jól meg is beszéltük Gergővel, hogy a kutya segítség volt nekünk, hogy ne menjünk tovább. Álljunk meg, és nézzünk szembe félelmeinkkel. Vagy felfoghatjuk úgy is – Gergő szerint -, hogy ez az erdő bölcsessége volt. Mindegy is. Csodálatos szimbólum! Út, cigányok, félelem, kutya, megállás, visszafordulás, domb szemben, szembenézés, szembesülés… Életem egyik meghatározó pontja ez, azt hiszem! “Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)” bővebben

Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)

Zilah előtt – Zilah után

Írás után megpróbáltam jógázni, de épp egy hangyaboly kellős közepére telepedtem le. Így aztán gyorsan feladtam. Bekapcsoltam az eu napiizét a telefonomon, hogy tudjak az otthoniakkal beszélni, és használni tudjuk az internetet is. Beszéltem is velük, majd összepakoltunk és útnak indultunk. Az út az eddig mögöttünk lévő kis erdőn vezetett át. Jó sok szúnyog és bogár kísérte utunkat. Egyszer csak kiértünk egy részre, ahol pár ház volt. Ez inkább egy kis tanyás résznek, mint falunak volt mondható. Ahogy láttam, inkább szegény cigányok élnek itt, de volt egy-két rendesen karban tartott ház és kert is. Át kellett haladnunk a főúton. Valószínűleg itt értük el a bácsitól tegnap hallott csinturát. Nem igazán tudjuk, mi lehet az, de egyezett a leírással a táj. Gergő szerint ez a várost elkerülő utat jelentheti. “Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)” bővebben