Ippen csak megálltunk! :) (27. nap – szept. 4.)

Dólyapuszta, Berettyószéplak, Ipp

Zovány előtt egy lucernásban vertünk sátrat. Kivételesen még este írom e sorokat, mivel még csak fél 9 van. Gergő levest főz, én pedig várom, hogy elkészüljön. Már berendezkedtünk, így van időm erre is.

A mai nap történései:

Reggeli még Dolyán zajlott. Ahogy gondoltam, Gergőnek enni kellett egy kis frissen sült kolbászt és hurkát. Én vajas kenyeret ettem. Meg kellett még várni a tepertő kisülését is. Házigazdánk jól felpakolt minket ebből a bizonyos tepertőből és kenyérből. Kaptunk egy adag kávét is, és persze némi visinát. (Ez a pálinka és a meggy keveréke, némi cukorral összekeverve.) Szóval jól feltarisznyázott minket. Majd hosszú búcsúzkodás, számcsere és indulás következett. Még be kellett nézni tatához és az “udvarlóhoz” is. Sokáig integettek utánunk, nem győztünk hátra nézni. De egyszer minden véget ér. Vitt az út tovább, hát nekivágtunk. “Ippen csak megálltunk! 🙂 (27. nap – szept. 4.)” bővebben

Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)

Margitta, Érábrány, Margine/Széltalló, Satu Barbă/Újbártfalva, Dólyapuszta

Végül nem úsztunk. Reggelit vettünk a Penny marketben, egy padon megreggeliztünk, majd én visszamentem a szállodába hajat festeni. Útközben még fotóztam a csodás kreatív építészeti megoldásokat. Élvezem ezt! Gergő közben elment a temetőbe. (Utunk során találkoztunk valakivel még Magyarországon, akinek az édesanyja itt van eltemetve, neki vitt virágot Gergő). A hajfestés elég vicces volt. Semmi eszköz, víz alig, a tükörben pedig épp, hogy láttam a fejem tetejét. Ha őszinte akarok lenni, akkora szükség nem is volt a dologra. Azt hiszem, ez igazán csak a megszokás, hogy mégiscsak! Gergő közben megjött. És jót nevetett a helyzeten, majd kicsit be is segített, mert elég sok helyre sikerült kenni a hajamon kívül. … 🙂 “Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)” bővebben

Egy borz-as nap (19. nap – aug. 27.)

Ebestől Mikepércsig

Most épp Mikepércs mellett a mezőn, egy kis erdő szélén hajnali 6-kor ülök a sátorban.

Tegnap reggel írás és felkelés után kiderült, hogy ahol aludtunk, az nem egy köztér, illetve az, de nem úgy. Vagyis ez egy nagy közösségi tér a falu mellett. Egy kis erdő közepén helyezkedik el. Rendesen ki van építve, direkt erre a célra. Látszott, hogy valószínűleg már nagyon régen így van, most pedig valami Uniós pénzből kicsit rendbe tették. Van víz, villany. Kihasználva a villany adta lehetőséget, fel is töltöttünk mindent. Gergőt végül hagytam aludni, és úgy döntöttem, itt az idő, hogy átfussam, amit írtam eddig, és elküldjem azoknak, akik kérték. Miközben ezzel múlattam az időt, Gergő is felébredt, és elment futni. 2-ig szüttyögtünk, de jól esett. Klassz az a hely. “Egy borz-as nap (19. nap – aug. 27.)” bővebben