Szentgyörgy és a le(nem)győzött sárkány (57. nap – okt. 4.)

Étfalva-Zoltán, Gidófalva, SEPSISZENTGYÖRGY, Árkos

Szerda reggel, Árkosi panzió…

Hát milyen is volt ez az utolsó nap?… Unalmasnak nem volt nevezhető, az biztos…

Reggel vendéglátónkkal még jó hosszan beszélgettünk. Csak a papa volt otthon. Természetesen politikáról, vallásról folyt a szó. Isteni reggelit kaptunk. És persze hozhattunk is volna jó sok mindent, de nem akartunk cipelni. Így aztán abban maradtunk, hogy visszafelé benézünk. Megbeszéltük, hogy gondolkodunk valamilyen jó hasznosításában a helynek. Jó nehezen, de aztán elindultunk. Elég hűvös lett az idő, és éjjel jó sokat esett is. “Szentgyörgy és a le(nem)győzött sárkány (57. nap – okt. 4.)” bővebben

A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)

Mikóújfalutól, Zoltánig

Itt vagyunk magyarszováti barátnőm szüleinél. Nagyon kedvesek, és a papa szeret beszélni, mesélni. Rettentően élvezzük! 🙂

De előbb az ide vezető út. Reggeli után elindultunk. Először a nagy út mentén haladtunk, majd áttértünk a Málnásfürdő felé vezető útra. Itt aztán rádöbbentem, hogy akár ide is jöhettünk volna szállást keresni. Jártam már itt többször is. És most, hogy itt voltam újra, rájöttem, hogy van itt szállás is. Mindegy,  jó volt ez a hely is, ahol voltunk. “A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)” bővebben

Isten áldása! (55. nap – okt. 2.)

Kisbacon, Nagybacon, Mikóújfalu

Most hétfő reggel van, és 22 km-re vagyunk Szentgyörgytől, Mikóújfalunál egy panzióban. Mit mondjak? Érdekes élmény ez!
Na, de inkább a tegnapi nap….
Reggeli írás és felkelés után Gergő befűtött a konyhában. Éjszaka egyébként jó meleg volt a szobában. Gergő nagyon le is izzadt, de kiderült, hogy ő is megfázott. Fáj a torka kicsit, és picit taknyos is. Szóval rakott tüzet, és pirítóst készítettünk. Isteni volt zakuszkával. Főztünk nagy adag teát is, és megittuk a hölgy által reggel készített kávét. Összepakoltunk. “Isten áldása! (55. nap – okt. 2.)” bővebben

Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)

Vargyas, Olasztelek, Barót, Biborcfalva, Kisbacon

Én összepakoltam, Gergő teát és kávét főzött. Ettünk, hajat mostam, majd útnak indultunk. Vargyas nem a legeslegszebb falu. Ugye itt van a bútorfestő és egy fafaragó háza, amik múzeumok is egyben. Gergővel jól megbeszéltük, hogy ezeket most nem nézzük meg. (Én már láttam egyébként régebben egy árkosi barátom kíséretében és “tárlatvezetésével”, aki régiség gyűjtő, és ő maga is létrehozott egy múzeumot Árkoson. Azt az élményt úgyse tudta volna semmi felülírni, Gergő pedig nem vágyott most rá, hogy bemenjünk.) Van egy-két szép székelykapu, meg egy kastélyszerű épület és a falu végén a Makovecz által tervezett református templom. Én itt harmadszor vagyok, de még soha nem sikerült ide bejutni. “Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)” bővebben

Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)

Homoródalmás, Vargyasi szurdok, Vargyas

Hajnalban bedugult az orrom, és így elég hamar felébredtem. Sokat ment bennem mindaz, amiről este már szó volt Gergővel is, meg sokat is írtam róla. Hogyan és mit kéne tenni? Mi a dolgunk mindezzel? Nem tudom, de azt igen, hogy annyi biztos, hogy nem akarok tovább építeni művilágokat.  Élni kell, és azon keresztül van a dolog. Még nem tudom, mi jön és hogy lesz, mint azt már ezredszer írom le. DE! Az is biztos, hogy ha valaki nem mer ráhagyatkozni az életre, ha fejben akar mindent kitalálni, és a biztonságkeresés az első, vagyis a félelem vezeti, akkor semmi nem fog történni. “Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)” bővebben

Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)

Gyepes, Homoródalmás

Közös reggeli. Megint mindenféle finomság. Beszélgetés. Nehéz elindulás. Persze címcsere, és közös tervek megbeszélés. … Előhozták a mérleget is, hogy nézzük végre, meg mennyit is nyom a zsák. Zsákkal együtt álltunk rá először. … Kicsit sokat mér szerintem! Előtte még bejött egy néni. Egy tüneményt ismertünk meg, aki persze nekünk volt az, a családjának azért nem biztos, hogy az! 🙂 “Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)” bővebben

Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)

Gyepes, Remete

Kiderült! Reggel ettünk. Isteni tejes és túrós puliszkát, Gergő kolbászt is kapott hozzá. Beszélgettünk még a ház urával is egy kicsit. Majd ő elment dolgozni. A közbirtokosság alkalmazza. Néha így el kell mennie a nagy elevátorral – ami itt áll egyébként a ház előtt – valahova dolgozni, valamit. Ez egyébként nem mindennapos. Szóval ő elment. Mi pedig hármasban elindultunk Remetére. Itt az úton aztán megértettem, hogy mi is ez a kettőnk között lévő dolog. “Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)” bővebben

Filozofálgatás (49. nap – szept. 26.)

 

Székelyudvarhely

És mégse. A reggelizés közben meg lettünk győzve a maradásról. Úgyhogy ez lett. A tulaj mesélte, hogy a lányának a párja szintén elgyalogolt Csíksomlyóról Dobogókőre. Ő egyedül ment, és 32 nap alatt járta meg. Azt hiszem a Mária úton ment. De nem igazán tudott többet mesélni a dologról.

Egyébként egy nagyon jó fej, kedves embert ismertünk meg megint a tulajdonosban. Ő is tipikus vállalkozó, de nem az a típus, akivel Kőrispatakon találkoztunk. Ő az, ami. Van egy panziója, és azt viszi. És jól. Nagyon kellemes minden itt. Kint élt jó sokat Ausztriában. Sokat kérdezett és meséltetett minket. Felajánlotta, hogy bevisz minket a városba. Éltünk most ezzel a lehetőséggel. Úgy döntöttünk, majd hazafelé  gyalogolunk. “Filozofálgatás (49. nap – szept. 26.)” bővebben

Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)

Kőrispatak, Etéd, Firtosmartonos, Tordátfalva, Tarcsafalva

Jól bereggeliztünk. Majd útnak indultunk. Ez a jó döntések napja volt!
Az úton még beszélgettünk erről az előző napok erős élményéről. Megállapítottuk, hogy ebben az a legrosszabb, hogy valaki idejön, és azt is gondolhatja, hogy azzal, hogy fizet itt a dolgokért, támogatja az itteni kultúra megmaradását. Pedig pont ellenkezőleg. Pont valaminek a meghalását támogatjuk így. “Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)” bővebben

Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)

Backamadaras, Bolintineni, Szentháromság, Bede, Vadasd, Erdőszentgyörgy

Reggel nagyon, de nagyon hideg volt, különösen a házban. Reggeliztünk, zuhanyoztunk, majd pakolás és indulás. Már majdnem dél volt, mire mindezzel végeztünk. Mikor kiléptünk az ajtón, megállapítottuk, hogy egészen kellemes idő lett. Hol beborult, hol sütött a nap. Kifelé a faluból találtunk egy igazi kis pékséget. Vettünk is Gergőnek a szokásos túrós táskát, nekem darázsfészket (ez tulajdonképpen diós tekercs) és az útra krumplis pogit.  A boltokban nem igazán lehet ilyesmit kapni itt. Illetve, ha van, akkor zacskós, és nem annyira finom. Így felszerelkezve indultunk hát el. “Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)” bővebben