Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)

Marosvásárhely, Backamadaras

Kifelé a városból lakótelep szélén haladtunk el. Láttunk egy nagyon furcsa temetőt. A házak -gondolom – köré épültek teljesen. Elég bizarr látvány volt az útról lefelé rálátni. Gyakorlatilag két nagy háztömb közé volt szorulva. Gergő kinézett egy túraútvonalat. (Itt is, úgy látszik, mint otthon is, a városok környékén azért vannak turisták számára jelzett útvonalak.) Ez ugyan kerülőt jelentett, de abban maradtunk, hogy egyrészt itt nagy gondot nem jelent, ha nem jó a jelzés, mert vissza lehet találni valószínűleg könnyen valamelyik útra. És legalább kipróbáljuk, milyenek itt a jelzések. Másrészt a betonúton való gyaloglás olyasmi külvárosi falvakon, mint előző nap is mentünk, nem takar túl sok értelmet. Így neki is vágtunk az útról lekanyarodó kék jelzésnek. “Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)” bővebben

Esőben, egy helyben (42. nap – szept. 19.)

Mezőmadaras

Jót aludtunk. Bár van itt házigazdáinknak egy édes, de totál neveletlen vizslájuk, aki egész éjjel azon küzdött az ajtóval, hogy bejöjjön. Este még sikerült egyszer neki, mert akkor még mindezt nem tudtuk, és nem zártuk be a lenti ajtót.

Ez egy kétszintes, kimondottan táborokra és ilyen vendégfogadásra berendezett házikó. Nekünk most pont ideális. Nagyon jó itt megpihenni, és nem a most is eső esőben gyalogolni. Ez most nagyon jól jött nekünk. Reggel sokáig tettünk-vettünk, vagyis nem csináltunk semmit. Gergő hozott egy 3 az 1-ben kávét nekem az ágyba. Beszélgettünk kicsit, majd reggeliztünk. Aztán átmentünk az irodába. Ott aztán folytattuk vendéglátónkkal a beszélgetést, ami nagyon inspiráló volt. “Esőben, egy helyben (42. nap – szept. 19.)” bővebben

Lelkésztől lelkészig (40. nap – szept. 17.)

Magyarszovát, Vişinelu / Csehtelke, Nagysármás

Isteni reggelivel vártak. Teljes terülj-terülj asztalkám. Bundás kenyér (zöldségek is sültek benne), juhsajt, házi tej, savanyított tej, házi készítésű zakuszka, vinetta (ezt hallal keverte össze vendéglátónk, valami mennyei volt!), szalonna, saját termesztésű zöldségek, kávé. Annyit ettünk, hogy alig bírtunk megmozdulni. Zuhanyoztunk is, és persze hosszan beszélgettünk még. “Lelkésztől lelkészig (40. nap – szept. 17.)” bővebben

Az élet vize (38. nap – szept. 15.)

Apahida, Morişti / Hurubák, Kolozs

Kicsit gondolkoztam a barátság és a kapcsolatok kérdésén egy-két lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán újra. Amire jutottam: Nem kell az embernek sok, és nagyon közeli barát. (Ennek a fogalomnak a hagyományos értelmében véve.) De kellenek ismerősök, barátok. Jó ez így. Tulajdonképpen mindig is ezt gondoltam. Nagyon élvezem ezeket az újonnan alakuló dolgokat és az otthoni távolabb levőket is. Nem jó az se, ha az ember bezárja magát egy szűk “baráti” körbe. Egymás életében szorosan benne lenni, leköti és – bármilyen furcsa is ez a gondolat ma még – korlátozza az embert. Ez itt az úton egyébként nagyon megmutatja magát. Úgy értem az, hogy mennyire nincs az otthoni „nagy” történeteknek valódi súlya. Mennyire fejben zajlanak ezek a dolgok igazán. “Az élet vize (38. nap – szept. 15.)” bővebben

Sokszori elindulás (34. nap – szept. 11.)

Hídalmás, Ugróc

Végül csak jóval később indultunk. Meghívtak reggelizni. Majd kialakult egy beszélgetés. Főleg a migránsok, a református vallás és többi közti különbségről, meg persze a politikáról. Hogy őszinte legyek, én nem szerettem volna ebbe a témába mélyen belemenni, így csak hallgattam őket, illetve később arrébb is vonultam. Fürödtünk még egyet, meg mostam is újra, a tegnapi füstös ruhákat. Majd összepakoltunk és úgy tűnt, tényleg el is indulunk. De nem így alakult… “Sokszori elindulás (34. nap – szept. 11.)” bővebben

Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)

Alsóegregy után, Hídalmás

Hát, egy nagyon érdekes napon vagyunk, vagyok túl.

Miután abbahagytam az írást, és elkezdtünk pakolni, a szomszéd domb oldalában megjelentek a tegnapi cigányok. Azok, akikkel utoljára találkoztunk, és valljuk be, akik miatt intenzív tempóra kapcsolva, még távolabb akartunk kerülni innen. De ugye, jött a “kutya”.  Azt hiszem, sok mindenért lehet hálás az ember, de én most ennek a kutyának voltam az, de nagyon. Ott álltam a dombon, és néztem ezeket az embereket, ahogy végzik mindennapos munkájukat. Átnéztek és intettek nekünk, és persze eszükbe sem jutott bántani minket. Szégyelltem, és nem is akármennyire magam. Ekkor már tudtam, és ezt jól meg is beszéltük Gergővel, hogy a kutya segítség volt nekünk, hogy ne menjünk tovább. Álljunk meg, és nézzünk szembe félelmeinkkel. Vagy felfoghatjuk úgy is – Gergő szerint -, hogy ez az erdő bölcsessége volt. Mindegy is. Csodálatos szimbólum! Út, cigányok, félelem, kutya, megállás, visszafordulás, domb szemben, szembenézés, szembesülés… Életem egyik meghatározó pontja ez, azt hiszem! “Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)” bővebben

Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)

Zilah előtt – Zilah után

Írás után megpróbáltam jógázni, de épp egy hangyaboly kellős közepére telepedtem le. Így aztán gyorsan feladtam. Bekapcsoltam az eu napiizét a telefonomon, hogy tudjak az otthoniakkal beszélni, és használni tudjuk az internetet is. Beszéltem is velük, majd összepakoltunk és útnak indultunk. Az út az eddig mögöttünk lévő kis erdőn vezetett át. Jó sok szúnyog és bogár kísérte utunkat. Egyszer csak kiértünk egy részre, ahol pár ház volt. Ez inkább egy kis tanyás résznek, mint falunak volt mondható. Ahogy láttam, inkább szegény cigányok élnek itt, de volt egy-két rendesen karban tartott ház és kert is. Át kellett haladnunk a főúton. Valószínűleg itt értük el a bácsitól tegnap hallott csinturát. Nem igazán tudjuk, mi lehet az, de egyezett a leírással a táj. Gergő szerint ez a várost elkerülő utat jelentheti. “Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)” bővebben

Szilágysomlyó (29. nap – szept. 6.)

Szilágysomlyó

Maradtunk. Így döntöttünk. Reggel még elinternetezgettünk, beszélgettünk. Majd átmentünk reggelizni a kis étterembe. Nagyon finom lepényt ettem, Gergő pedig rántottát. Isteni salátát is kaptunk hozzá és kávét. Majd elindultunk várost nézni. (Zsák nélkül!) Ez végre egy szép régi belső résszel rendelkező kisváros. Van piac, amit nagyon élveztem. Szeretem ezt a sürgést forgást, a sok színt. Ráadásul itt azonnal 3 nyelven is beszélnek. Magyar, cigány és román. És akkor még nem beszéltünk az illatokról, ízekről.  Igazi kavalkád! Imádom! Nagyot sétáltunk az óvárosban. Ez kb. 500 méteres kört jelent. Van egy Báthori vár. Gergő mesélt persze jó sokat a történelem ezen szakaszáról. Imádom ezt, hogy nekem külön idegenvezetőm van. És nem is akármilyen tudással! Végül úgy döntöttünk, visszajövünk a szállásra, és kihasználjuk az internet és kényelem adta lehetőségeket. “Szilágysomlyó (29. nap – szept. 6.)” bővebben

Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)

Zovány, Bürgezd, Szilágysomlyó

Érdekes éjszakám volt. Valamiért 5 óra körül felébredtem, és nem tudtam elaludni. Nagyon mély filozofikus állapotba kerültem ettől . 🙂 Azon gondolkoztam, miért is az elkülönülés felé fejlődtünk. Minden ember ember. Mégis elkülönülünk egymástól. Megkülönböztetjük magunkat a másiktól. Persze meg is kell, de szerintem nem így, ahogy tesszük. Mindenkinek meg kéne ismernie a másikat. Ahogy így haladunk előre, mindenhol sok-sok emberrel találkozva, kicsit olyan, mintha mindenkiben magamnak egy részét látnám. Mindenki a „testvérem”, és mindenki én is vagyok, ahogy ők is én. Olyan szép ez. Beszélhetünk akármilyen nyelvet, nincs köztünk különbség. “Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)” bővebben