Ippen csak megálltunk! :) (27. nap – szept. 4.)

Dólyapuszta, Berettyószéplak, Ipp

Zovány előtt egy lucernásban vertünk sátrat. Kivételesen még este írom e sorokat, mivel még csak fél 9 van. Gergő levest főz, én pedig várom, hogy elkészüljön. Már berendezkedtünk, így van időm erre is.

A mai nap történései:

Reggeli még Dolyán zajlott. Ahogy gondoltam, Gergőnek enni kellett egy kis frissen sült kolbászt és hurkát. Én vajas kenyeret ettem. Meg kellett még várni a tepertő kisülését is. Házigazdánk jól felpakolt minket ebből a bizonyos tepertőből és kenyérből. Kaptunk egy adag kávét is, és persze némi visinát. (Ez a pálinka és a meggy keveréke, némi cukorral összekeverve.) Szóval jól feltarisznyázott minket. Majd hosszú búcsúzkodás, számcsere és indulás következett. Még be kellett nézni tatához és az “udvarlóhoz” is. Sokáig integettek utánunk, nem győztünk hátra nézni. De egyszer minden véget ér. Vitt az út tovább, hát nekivágtunk. “Ippen csak megálltunk! 🙂 (27. nap – szept. 4.)” bővebben

Miénk itt a tó! (23. nap – aug. 31.)

Határmenti kaszáló, Székelyhíd, Érolaszi-tó

Nem zavartunk senkit. Csak pár nyúl szemlélt minket egy darabig a kaszáló széléről, de egy idő után ők is távoztak. Összepakoltunk és elindultunk kifele a mezőről. Kiértünk a műútra. Érdekes, hogy az az érzés, ami bennünk volt a megváltozott hangulattal kapcsolatban, nemhogy gyengült volna, hanem inkább felerősödött. Nem igazán tudom még mindig mihez kötni, de kicsit olyan, mintha valami itt maradt volna jóval erősebben, mint otthon a szocializmusból. De nem így egy az egyben, hanem valami hangulati elem. Na mindegy, majd biztos egyszer meg tudom fogalmazni. De az érzés csak nőtt, amikor beértünk Székelyhíd külső részére. Ez egy amolyan ipari telep, de a régi fajtából. “Miénk itt a tó! (23. nap – aug. 31.)” bővebben

Ajándékok (21. nap – aug. 29.)

Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező

Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást.  Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben

Tóparti pihenés (20. nap – aug. 28.)

A mikepércsi mezőtől a Vekeri-tóig

Reggel a Vekeri-tavi kempingben.

A tegnapi nap – ami egyébként a 20. volt – krónikája:

Kicsit néha már nehéz követni, hogy éppen milyen nap van. Ez most egy vasárnap volt, amolyan kicsit valóban vasárnapi hangulatban.

Összepakoltunk a kis parlagfüves mezőnkön. Én jókat prüszköltem és elhasználtam vagy fél csomag papírzsebkendőt. Magunkkal hoztunk, azt hiszem, némi virágport is. Szóval útnak indultunk. “Tóparti pihenés (20. nap – aug. 28.)” bővebben

Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)

Kráter-tó, Ondód, Ebes

Reggel valóban egy csodára ébredtünk és láttunk rá.  (Tudom, hogy egyfolytában ismétlem magam, de nem igazán tudom, milyen más szót lehetne használni ezekre  az élményekre.  🙂 )
Napfelkelte a pici tó felett, ami egyébként tökéletesen rendben van tartva.  A tó mentén sétány és a kráter felső karimáján is körbejárható mesebeli kis út. Van egy színpad, tűzrakó helyek, wc, kis játszótér, emléktábla a gázkitörésről, ami miatt ez a kis csoda itt lett. Körbesétáltuk a tavat, élveztük a reggeli fényeket, színeket. Mit is mondhatnék?!
Egyébként egyre jobban érezni az ősz közeledtét. Kicsit sárgulnak néhol a levelek, mások a fényviszonyok, hűvösödnek az esték és a reggelek. Nagyon jó ezt így közvetlenül megélni! “Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)” bővebben

“Wonderful life!” (17. nap – aug. 25.)

Keleti-főcsatorna, Nagyhegyes, Kráter-tó

Most reggel van.
Az esti leves finom volt! Zacskós gombakrém leves, konzerv gombával!

Akartunk reggel –  az előző nap megbeszéltek szerint – inni egy kávét az étteremben. Hát nem jött össze, mert azt mondták, a tegnapi egy különleges alkalom volt. Ma már újra működik az automata, azok, akik nincsenek befizetve reggelire, csak abból ihatnak. Hát kissé ledöbbentünk, és némileg el is durrant az agyunk. Valószínűleg ebben már a tegnapi étterem hatása is benne volt. Igaz már akkor is felmerült bennem, hogy kicsit lehetnénk olyanok, mint az APEH ellenőrök, csak nem pénzügyi, hanem emberi szempontok szerint nézni a helyeket. Mostanra ezt el is döntöttem. Fogok valahol vezetni ezentúl egyfajta értéktáblázatot. Ennek lényege, hogy a helyek, ahol járunk, milyen emberi értéket képviselnek. ““Wonderful life!” (17. nap – aug. 25.)” bővebben

Hátizsák és bakancs nélkül! (16. nap – aug. 24.)

Hortobágy

Reggel korán felkeltünk, és abban maradtunk, hogy szerzünk egy kávét, majd mosunk, és valószínűleg kihasználjuk az itteni élménytelenség lehetőségét. Kávéztunk az itteni étteremben. Itt mindent írnak egy számlán. Kiderült, hogy 1000 Ft-ért ki is mosnak gépben. Ami egyébként nekem kicsit vicces, de végül úgy döntöttem, legyen ez. Így aztán begyűjtöttem magamnak egy nyugágyat, és amíg Gergő dolgozott a gépen, a “személyzet” pedig mosott, én pihegtem a félárnyékban. Nagyon szenvedtem! Közben beszéltem otthoni barátokkal és családtagokkal. Érdekes, mennyire nehéz elmondani a történteket, mert annyi minden zajlik, hogy mindig az utolsót kezdem mondani, amikor valakivel jó pár napja nem beszéltem, és közben mindig eszembe jut a több élmény is. És olyan hülye helyzet azt elmondani, ami éppen pár napja történt és azt pedig ami előtte, azt nem. És akkor még nem is beszéltem az éppen aktuális csodáról … és persze mindenki mesél magáról, és az otthoni dolgokról. (Ami lássuk be, azért elég távolinak tűnik ebből a világból.) Így hát ezek a beszélgetések kicsit hosszabbak is, és kicsit furák is nekem most. Ahogy gondolom nekik is. Na mindegy …Jó hallani a hangjukat, és ez a lényeg! “Hátizsák és bakancs nélkül! (16. nap – aug. 24.)” bővebben

Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)

Ohat

Egész éjjel esett, de nem is akárhogy. Így alakult, hogy most itt ülünk a kocsmában. …. Ettünk a boltból finom friss kiflit kakaóval, túróstáskával, kávéztunk, és én írok, Gergő nézi az olimpia ismétlését, és közben hallgatjuk az itteniek beszélgetését, és mi is beszélgetünk. Nagyon kedvesek. A fiatal pár viszi most már az egész helyet. Nekik egy gyermekük és egy kutyusuk van.  Bent laknak a városban, ide kijárnak minden nap. A bolt jól megy, és sokan járnak ide a kis kocsmába is. Egyrészt a helyiek (kb. 60 fő élhet itt, bár erről nem igazán tudtak ők sem megegyezni), a környékbeli ugyanilyen kis tanyaszerű helyek lakói (mindenhol bezártak már a hasonló helyek), illetve olyan beesők, mint mi, az erre felé dolgozók, vadászok, halászok, közmunkások. Szóval elég sokféle ember. “Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)” bővebben

Jászszentandrás: kempingből kempingbe (8. nap – aug. 16.)

Jászszentandrás közepétől – Jászszentandrás végéig

Gergő a reggeli fürdőzés után bevásárolt. Leültünk eszegetni és írni. Majd én is elmentem úszni. Az itteni társadalmi élet a meleg vizes medencében zajlik valószínűleg igazán. Ahogy láttam, a 60-70-es korosztály járhat ide nagyrészt. A vízben átbeszélik, ki érkezett és ment el aznap, mit főznek, hogy változott az élet azóta, hogy nem jártak itt. Milyen a Marika és a Laci kapcsolata stb. Megtudtam, hogy tavaly óta felvitték az árakat, és az úszómester sem a régi. Fürdés után elmentem még egyet mosni, majd ki akartam teregetni, de oda nem süt a nap, ahova sátrat vertünk. Így megkértem a szomszédot, hadd teregessek oda. Itt aztán elindult egy beszélgetés. “Jászszentandrás: kempingből kempingbe (8. nap – aug. 16.)” bővebben

Furaságok napja (7. nap – aug. 15.)

Tarna-part, Tarnaörs, Jászszentandrás

Reggel szépen komótosan összepakoltunk, majd útnak indultunk. A gáton találkoztunk pár emberrel, akikkel persze szóba elegyedtünk. De ez ugyebár egyáltalán nem ritka esemény. Sőt azt kezdem észrevenni, hogy már nem is emlékszem, amikor írok, minden beszélgetés részletére, mert annyi ilyen van. Beérve a következő faluba, Tarnaörsre, már közel sem volt annyira átütő az élmény. Illetve az volt, csak másképp. Inkább fura volt az eddigi élményekhez képest. Egy kis falu, zöld terület nélkül. A bolt, ahova betértünk, jó magas árakkal dolgozott. “Furaságok napja (7. nap – aug. 15.)” bővebben