Az élet vize (38. nap – szept. 15.)

Apahida, Morişti / Hurubák, Kolozs

Kicsit gondolkoztam a barátság és a kapcsolatok kérdésén egy-két lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán újra. Amire jutottam: Nem kell az embernek sok, és nagyon közeli barát. (Ennek a fogalomnak a hagyományos értelmében véve.) De kellenek ismerősök, barátok. Jó ez így. Tulajdonképpen mindig is ezt gondoltam. Nagyon élvezem ezeket az újonnan alakuló dolgokat és az otthoni távolabb levőket is. Nem jó az se, ha az ember bezárja magát egy szűk “baráti” körbe. Egymás életében szorosan benne lenni, leköti és – bármilyen furcsa is ez a gondolat ma még – korlátozza az embert. Ez itt az úton egyébként nagyon megmutatja magát. Úgy értem az, hogy mennyire nincs az otthoni „nagy” történeteknek valódi súlya. Mennyire fejben zajlanak ezek a dolgok igazán. “Az élet vize (38. nap – szept. 15.)” bővebben

Ippen csak megálltunk! :) (27. nap – szept. 4.)

Dólyapuszta, Berettyószéplak, Ipp

Zovány előtt egy lucernásban vertünk sátrat. Kivételesen még este írom e sorokat, mivel még csak fél 9 van. Gergő levest főz, én pedig várom, hogy elkészüljön. Már berendezkedtünk, így van időm erre is.

A mai nap történései:

Reggeli még Dolyán zajlott. Ahogy gondoltam, Gergőnek enni kellett egy kis frissen sült kolbászt és hurkát. Én vajas kenyeret ettem. Meg kellett még várni a tepertő kisülését is. Házigazdánk jól felpakolt minket ebből a bizonyos tepertőből és kenyérből. Kaptunk egy adag kávét is, és persze némi visinát. (Ez a pálinka és a meggy keveréke, némi cukorral összekeverve.) Szóval jól feltarisznyázott minket. Majd hosszú búcsúzkodás, számcsere és indulás következett. Még be kellett nézni tatához és az “udvarlóhoz” is. Sokáig integettek utánunk, nem győztünk hátra nézni. De egyszer minden véget ér. Vitt az út tovább, hát nekivágtunk. “Ippen csak megálltunk! 🙂 (27. nap – szept. 4.)” bővebben

Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)

Kráter-tó, Ondód, Ebes

Reggel valóban egy csodára ébredtünk és láttunk rá.  (Tudom, hogy egyfolytában ismétlem magam, de nem igazán tudom, milyen más szót lehetne használni ezekre  az élményekre.  🙂 )
Napfelkelte a pici tó felett, ami egyébként tökéletesen rendben van tartva.  A tó mentén sétány és a kráter felső karimáján is körbejárható mesebeli kis út. Van egy színpad, tűzrakó helyek, wc, kis játszótér, emléktábla a gázkitörésről, ami miatt ez a kis csoda itt lett. Körbesétáltuk a tavat, élveztük a reggeli fényeket, színeket. Mit is mondhatnék?!
Egyébként egyre jobban érezni az ősz közeledtét. Kicsit sárgulnak néhol a levelek, mások a fényviszonyok, hűvösödnek az esték és a reggelek. Nagyon jó ezt így közvetlenül megélni! “Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)” bővebben

Furaságok napja (7. nap – aug. 15.)

Tarna-part, Tarnaörs, Jászszentandrás

Reggel szépen komótosan összepakoltunk, majd útnak indultunk. A gáton találkoztunk pár emberrel, akikkel persze szóba elegyedtünk. De ez ugyebár egyáltalán nem ritka esemény. Sőt azt kezdem észrevenni, hogy már nem is emlékszem, amikor írok, minden beszélgetés részletére, mert annyi ilyen van. Beérve a következő faluba, Tarnaörsre, már közel sem volt annyira átütő az élmény. Illetve az volt, csak másképp. Inkább fura volt az eddigi élményekhez képest. Egy kis falu, zöld terület nélkül. A bolt, ahova betértünk, jó magas árakkal dolgozott. “Furaságok napja (7. nap – aug. 15.)” bővebben