Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)

Kőrispatak, Etéd, Firtosmartonos, Tordátfalva, Tarcsafalva

Jól bereggeliztünk. Majd útnak indultunk. Ez a jó döntések napja volt!
Az úton még beszélgettünk erről az előző napok erős élményéről. Megállapítottuk, hogy ebben az a legrosszabb, hogy valaki idejön, és azt is gondolhatja, hogy azzal, hogy fizet itt a dolgokért, támogatja az itteni kultúra megmaradását. Pedig pont ellenkezőleg. Pont valaminek a meghalását támogatjuk így. “Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)” bővebben

Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)

Backamadaras, Bolintineni, Szentháromság, Bede, Vadasd, Erdőszentgyörgy

Reggel nagyon, de nagyon hideg volt, különösen a házban. Reggeliztünk, zuhanyoztunk, majd pakolás és indulás. Már majdnem dél volt, mire mindezzel végeztünk. Mikor kiléptünk az ajtón, megállapítottuk, hogy egészen kellemes idő lett. Hol beborult, hol sütött a nap. Kifelé a faluból találtunk egy igazi kis pékséget. Vettünk is Gergőnek a szokásos túrós táskát, nekem darázsfészket (ez tulajdonképpen diós tekercs) és az útra krumplis pogit.  A boltokban nem igazán lehet ilyesmit kapni itt. Illetve, ha van, akkor zacskós, és nem annyira finom. Így felszerelkezve indultunk hát el. “Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)” bővebben

Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)

Marosvásárhely, Backamadaras

Kifelé a városból lakótelep szélén haladtunk el. Láttunk egy nagyon furcsa temetőt. A házak -gondolom – köré épültek teljesen. Elég bizarr látvány volt az útról lefelé rálátni. Gyakorlatilag két nagy háztömb közé volt szorulva. Gergő kinézett egy túraútvonalat. (Itt is, úgy látszik, mint otthon is, a városok környékén azért vannak turisták számára jelzett útvonalak.) Ez ugyan kerülőt jelentett, de abban maradtunk, hogy egyrészt itt nagy gondot nem jelent, ha nem jó a jelzés, mert vissza lehet találni valószínűleg könnyen valamelyik útra. És legalább kipróbáljuk, milyenek itt a jelzések. Másrészt a betonúton való gyaloglás olyasmi külvárosi falvakon, mint előző nap is mentünk, nem takar túl sok értelmet. Így neki is vágtunk az útról lekanyarodó kék jelzésnek. “Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)” bővebben

Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)

Mezőmadarastól, Marosvásárhelyig

Jól lehűlt a levegő, és esik is jó sokat. Így aztán ruhatárcsere volt. Vagyis elpakoltuk a rövidgatyákat és ujjatlan pólókat, és elővettük a hosszú nadrágokat és a pulcsikat. Jó nagy váltás egy nap alatt. De itt nagyon örülnek az esőnek, mert azt mondják, nagyon régen nem volt. Nekünk nem annyira jó, de azért lehet így is menni, találkozni. “Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)” bővebben

Az élet vize (38. nap – szept. 15.)

Apahida, Morişti / Hurubák, Kolozs

Kicsit gondolkoztam a barátság és a kapcsolatok kérdésén egy-két lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán újra. Amire jutottam: Nem kell az embernek sok, és nagyon közeli barát. (Ennek a fogalomnak a hagyományos értelmében véve.) De kellenek ismerősök, barátok. Jó ez így. Tulajdonképpen mindig is ezt gondoltam. Nagyon élvezem ezeket az újonnan alakuló dolgokat és az otthoni távolabb levőket is. Nem jó az se, ha az ember bezárja magát egy szűk “baráti” körbe. Egymás életében szorosan benne lenni, leköti és – bármilyen furcsa is ez a gondolat ma még – korlátozza az embert. Ez itt az úton egyébként nagyon megmutatja magát. Úgy értem az, hogy mennyire nincs az otthoni „nagy” történeteknek valódi súlya. Mennyire fejben zajlanak ezek a dolgok igazán. “Az élet vize (38. nap – szept. 15.)” bővebben

Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)

Aşchileu Mic, Fodora, Vultureni, avagy
Kisesküllő, Magyarfodorháza, Borsaújfalu

Ez a nap a történelmi Erdélybe való belépésünk, a román falvak, a keresztek, a kiülős kispadok és az eltévedések napja volt.

Reggel jó korán felébredtem. Megnéztem a napfelkeltét, ami megint csak gyönyörű volt. Persze próbáltam fotózni is, több-kevesebb sikerrel. “Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)” bővebben

Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)

Alsóegregy után, Hídalmás

Hát, egy nagyon érdekes napon vagyunk, vagyok túl.

Miután abbahagytam az írást, és elkezdtünk pakolni, a szomszéd domb oldalában megjelentek a tegnapi cigányok. Azok, akikkel utoljára találkoztunk, és valljuk be, akik miatt intenzív tempóra kapcsolva, még távolabb akartunk kerülni innen. De ugye, jött a “kutya”.  Azt hiszem, sok mindenért lehet hálás az ember, de én most ennek a kutyának voltam az, de nagyon. Ott álltam a dombon, és néztem ezeket az embereket, ahogy végzik mindennapos munkájukat. Átnéztek és intettek nekünk, és persze eszükbe sem jutott bántani minket. Szégyelltem, és nem is akármennyire magam. Ekkor már tudtam, és ezt jól meg is beszéltük Gergővel, hogy a kutya segítség volt nekünk, hogy ne menjünk tovább. Álljunk meg, és nézzünk szembe félelmeinkkel. Vagy felfoghatjuk úgy is – Gergő szerint -, hogy ez az erdő bölcsessége volt. Mindegy is. Csodálatos szimbólum! Út, cigányok, félelem, kutya, megállás, visszafordulás, domb szemben, szembenézés, szembesülés… Életem egyik meghatározó pontja ez, azt hiszem! “Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)” bővebben

Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)

Zilah előtt – Zilah után

Írás után megpróbáltam jógázni, de épp egy hangyaboly kellős közepére telepedtem le. Így aztán gyorsan feladtam. Bekapcsoltam az eu napiizét a telefonomon, hogy tudjak az otthoniakkal beszélni, és használni tudjuk az internetet is. Beszéltem is velük, majd összepakoltunk és útnak indultunk. Az út az eddig mögöttünk lévő kis erdőn vezetett át. Jó sok szúnyog és bogár kísérte utunkat. Egyszer csak kiértünk egy részre, ahol pár ház volt. Ez inkább egy kis tanyás résznek, mint falunak volt mondható. Ahogy láttam, inkább szegény cigányok élnek itt, de volt egy-két rendesen karban tartott ház és kert is. Át kellett haladnunk a főúton. Valószínűleg itt értük el a bácsitól tegnap hallott csinturát. Nem igazán tudjuk, mi lehet az, de egyezett a leírással a táj. Gergő szerint ez a várost elkerülő utat jelentheti. “Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)” bővebben

Vita (30. nap – szept. 7.)

Szilágysomlyó, Szilágyperecsen, Varsolc, Récse

Összepakoltunk, majd elmentünk reggelizni. Rántottát ettünk és kávéztunk. Nem tudom miért, de annyira finom itt mindenhol a vegyes saláta. Akárhol ettünk, nagyon jó. Tök egyszerű. Most is paradicsom, uborka, hagyma felvágva, rajta egy kis olaj és só. Igaz, a zöldségek mind valódi zöldségek. Szóval jót ettünk, majd elmentünk megnézni a Turisztikai irodát, hátha van térkép. Zárva volt. Befejeztük még a pakolást, leadtuk a kulcsot és elindultunk. “Vita (30. nap – szept. 7.)” bővebben