Vissza út…husss! (57-62. nap – okt. 5-okt. 9.)

Olyan volt a visszafelé út, mint egy film, amit az ember gyorsítva néz végig. Nagyon más autóval, időre utazni, és nagyon más az is, ha nem ketten, hanem már négyen, sőt a kutyával együtt öten vagyunk együtt. Mindenki más, mindenki máshogy van jelen, más fontos számára. Ez már önmagában is erős hatással van mindenre. Nem beszélve arról, hogy azt az utat ugyebár, amit odafelé 57 nap alatt tettünk meg, most visszafelé 5 nap alatt. Ez idő alatt nagyon sok emberrel találkoztunk, nagyon gyorsan. Volt olyan nap, hogy öt helyen vendégeskedtünk egymás után. Minden találkozás csodás volt, de mégis inkább mint felvillanások maradtak meg bennünk.
Nagyon jó, hogy sikerült úgy szervezni, hogy ha csak ennyire is, de legalább tudtunk találkozni ezekkel a fantasztikus emberekkel újra. Jó, hogy ha csak ennyivel is, meg tudtuk köszönni nekik azt az ajándékot, amit tőlük kaptunk. “Vissza út…husss! (57-62. nap – okt. 5-okt. 9.)” bővebben

Disznóvágás (26. nap – szept. 3.)

Dólyapuszta

Hát, megint egy érdekes nap.  Reggel segédkeztünk az előkészítésben. Amiről nemsokára kiderült, hogy nem a disznóvágás előkészítése volt (csak minimális részben), hanem csak az ebédé. Amit hajnalban megelőzött egy csirke leölése, előző nap pedig egy nyúlé. Tehát a leves, a nyúl- és csirkesült, valamint a hozzá tartozó krumpli előkészítésében vettünk eleinte részt. Majd mindezt követte a bevásárlás. Vettünk sört. Ez lett ránk bízva. Mire visszaértünk, megjött Szentjobbról a család másik része is. Elmentünk velük megnézni a temetőt, a régi családi otthont és a szőlőst. Szedtünk almát és szőlőt, miközben sokat beszélgettünk és nagyon jóba lettünk. Mire visszaértünk, már ott volt tata is.  A disznóvágás maga négy óra körül kezdődött meg. Addigra szállingóztak a szomszédok és a barátok, rokonok is. Olyan fura ez, hogy az előbb még etették a disznót, most meg megölik, és megeszik. Nem kerültem közelebb a húsevéshez, az biztos. “Disznóvágás (26. nap – szept. 3.)” bővebben

Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)

Margitta, Érábrány, Margine/Széltalló, Satu Barbă/Újbártfalva, Dólyapuszta

Végül nem úsztunk. Reggelit vettünk a Penny marketben, egy padon megreggeliztünk, majd én visszamentem a szállodába hajat festeni. Útközben még fotóztam a csodás kreatív építészeti megoldásokat. Élvezem ezt! Gergő közben elment a temetőbe. (Utunk során találkoztunk valakivel még Magyarországon, akinek az édesanyja itt van eltemetve, neki vitt virágot Gergő). A hajfestés elég vicces volt. Semmi eszköz, víz alig, a tükörben pedig épp, hogy láttam a fejem tetejét. Ha őszinte akarok lenni, akkora szükség nem is volt a dologra. Azt hiszem, ez igazán csak a megszokás, hogy mégiscsak! Gergő közben megjött. És jót nevetett a helyzeten, majd kicsit be is segített, mert elég sok helyre sikerült kenni a hajamon kívül. … 🙂 “Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)” bővebben