2016. augusztus – október
Gyepes, Homoródalmás
Közös reggeli. Megint mindenféle finomság. Beszélgetés. Nehéz elindulás. Persze címcsere, és közös tervek megbeszélés. … Előhozták a mérleget is, hogy nézzük végre, meg mennyit is nyom a zsák. Zsákkal együtt álltunk rá először. … Kicsit sokat mér szerintem! Előtte még bejött egy néni. Egy tüneményt ismertünk meg, aki persze nekünk volt az, a családjának azért nem biztos, hogy az! 🙂 “Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)” bővebben
Székelyudvarhely, Gyepes
Azt gondolná az ember, nehéz fokozni az eddigi élményeket. De tévedne. Lehet.
Egy kis probléma jelent meg. Én már reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, mert nagyon kapart a torkom. Hát be is náthásodtam rendesen a nap folyamán. Gondolkoztam, miért is lehet ez. Nem igazán tudom, de azt hiszem, kicsit húznám a haladás idejét. De ehhez nem kéne betegnek lenni. Mindegy, így náthásan is csodás napunk volt. Miután megreggeliztünk, és pár szót váltottunk a tulajjal, összepakoltunk és útnak indultunk. Ő közben már elment, így nem tudtunk tőle elköszönni, de üzentünk neki. “Medve vére (50. nap – szept. 27.)” bővebben
Marosvásárhely, Backamadaras
Kifelé a városból lakótelep szélén haladtunk el. Láttunk egy nagyon furcsa temetőt. A házak -gondolom – köré épültek teljesen. Elég bizarr látvány volt az útról lefelé rálátni. Gyakorlatilag két nagy háztömb közé volt szorulva. Gergő kinézett egy túraútvonalat. (Itt is, úgy látszik, mint otthon is, a városok környékén azért vannak turisták számára jelzett útvonalak.) Ez ugyan kerülőt jelentett, de abban maradtunk, hogy egyrészt itt nagy gondot nem jelent, ha nem jó a jelzés, mert vissza lehet találni valószínűleg könnyen valamelyik útra. És legalább kipróbáljuk, milyenek itt a jelzések. Másrészt a betonúton való gyaloglás olyasmi külvárosi falvakon, mint előző nap is mentünk, nem takar túl sok értelmet. Így neki is vágtunk az útról lekanyarodó kék jelzésnek. “Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)” bővebben
Mezőmadarastól, Marosvásárhelyig
Jól lehűlt a levegő, és esik is jó sokat. Így aztán ruhatárcsere volt. Vagyis elpakoltuk a rövidgatyákat és ujjatlan pólókat, és elővettük a hosszú nadrágokat és a pulcsikat. Jó nagy váltás egy nap alatt. De itt nagyon örülnek az esőnek, mert azt mondják, nagyon régen nem volt. Nekünk nem annyira jó, de azért lehet így is menni, találkozni. “Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)” bővebben
Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező
Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást. Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben
Isaszegtől – Valkóig
Most reggel van. Jóval hűvösebb, mint tegnap. Nem igazán aludtam jól. Valószínűleg a sör és a sátorfelállítás problémái miatt, de indul egy új nap, egy új kaland…
Reggeli jóga után elég lassan, de összepakoltunk. Kicsit kínos volt, hogy a kertben nem tudtunk pisilni, de túléltük.
Kb. 10 óra körül aztán sikerült elindulni. Nem jutottunk túl messzire, mert keresnünk kellett egy pisilőhelyet.
Ezt végül egy kocsmában leltük meg. Finom kávé közben beszélgettünk kicsit a kocsmárosnővel. Nagyon kedves volt, és elképedt, amikor mondtuk neki, hova megyünk. “Ólomkatonák és “babáim!” (2. nap – aug. 10.)” bővebben