Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)

Marosvásárhely, Backamadaras

Kifelé a városból lakótelep szélén haladtunk el. Láttunk egy nagyon furcsa temetőt. A házak -gondolom – köré épültek teljesen. Elég bizarr látvány volt az útról lefelé rálátni. Gyakorlatilag két nagy háztömb közé volt szorulva. Gergő kinézett egy túraútvonalat. (Itt is, úgy látszik, mint otthon is, a városok környékén azért vannak turisták számára jelzett útvonalak.) Ez ugyan kerülőt jelentett, de abban maradtunk, hogy egyrészt itt nagy gondot nem jelent, ha nem jó a jelzés, mert vissza lehet találni valószínűleg könnyen valamelyik útra. És legalább kipróbáljuk, milyenek itt a jelzések. Másrészt a betonúton való gyaloglás olyasmi külvárosi falvakon, mint előző nap is mentünk, nem takar túl sok értelmet. Így neki is vágtunk az útról lekanyarodó kék jelzésnek. “Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)” bővebben

Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)

Mezőmadarastól, Marosvásárhelyig

Jól lehűlt a levegő, és esik is jó sokat. Így aztán ruhatárcsere volt. Vagyis elpakoltuk a rövidgatyákat és ujjatlan pólókat, és elővettük a hosszú nadrágokat és a pulcsikat. Jó nagy váltás egy nap alatt. De itt nagyon örülnek az esőnek, mert azt mondják, nagyon régen nem volt. Nekünk nem annyira jó, de azért lehet így is menni, találkozni. “Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)” bővebben

Esőben, egy helyben (42. nap – szept. 19.)

Mezőmadaras

Jót aludtunk. Bár van itt házigazdáinknak egy édes, de totál neveletlen vizslájuk, aki egész éjjel azon küzdött az ajtóval, hogy bejöjjön. Este még sikerült egyszer neki, mert akkor még mindezt nem tudtuk, és nem zártuk be a lenti ajtót.

Ez egy kétszintes, kimondottan táborokra és ilyen vendégfogadásra berendezett házikó. Nekünk most pont ideális. Nagyon jó itt megpihenni, és nem a most is eső esőben gyalogolni. Ez most nagyon jól jött nekünk. Reggel sokáig tettünk-vettünk, vagyis nem csináltunk semmit. Gergő hozott egy 3 az 1-ben kávét nekem az ágyba. Beszélgettünk kicsit, majd reggeliztünk. Aztán átmentünk az irodába. Ott aztán folytattuk vendéglátónkkal a beszélgetést, ami nagyon inspiráló volt. “Esőben, egy helyben (42. nap – szept. 19.)” bővebben

Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)

Zovány, Bürgezd, Szilágysomlyó

Érdekes éjszakám volt. Valamiért 5 óra körül felébredtem, és nem tudtam elaludni. Nagyon mély filozofikus állapotba kerültem ettől . 🙂 Azon gondolkoztam, miért is az elkülönülés felé fejlődtünk. Minden ember ember. Mégis elkülönülünk egymástól. Megkülönböztetjük magunkat a másiktól. Persze meg is kell, de szerintem nem így, ahogy tesszük. Mindenkinek meg kéne ismernie a másikat. Ahogy így haladunk előre, mindenhol sok-sok emberrel találkozva, kicsit olyan, mintha mindenkiben magamnak egy részét látnám. Mindenki a „testvérem”, és mindenki én is vagyok, ahogy ők is én. Olyan szép ez. Beszélhetünk akármilyen nyelvet, nincs köztünk különbség. “Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)” bővebben

Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)

Ohat

Egész éjjel esett, de nem is akárhogy. Így alakult, hogy most itt ülünk a kocsmában. …. Ettünk a boltból finom friss kiflit kakaóval, túróstáskával, kávéztunk, és én írok, Gergő nézi az olimpia ismétlését, és közben hallgatjuk az itteniek beszélgetését, és mi is beszélgetünk. Nagyon kedvesek. A fiatal pár viszi most már az egész helyet. Nekik egy gyermekük és egy kutyusuk van.  Bent laknak a városban, ide kijárnak minden nap. A bolt jól megy, és sokan járnak ide a kis kocsmába is. Egyrészt a helyiek (kb. 60 fő élhet itt, bár erről nem igazán tudtak ők sem megegyezni), a környékbeli ugyanilyen kis tanyaszerű helyek lakói (mindenhol bezártak már a hasonló helyek), illetve olyan beesők, mint mi, az erre felé dolgozók, vadászok, halászok, közmunkások. Szóval elég sokféle ember. “Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)” bővebben

Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)

Jászszentandrás, Heves, Átány

Most megint reggel van, egy másik nap, másik reggele. Átányban vagyunk egy református parókia kertjében. Hogy hogyan kerültünk ide?…

A tegnapi zuhé azért egyszer csak véget ért. Összepakoltunk, sátrat szárítottunk és elindultunk. A kemping vezetőjével előző nap ugye nem találkoztunk, de ekkor már ő volt ott. Beszélgettünk kicsit. Érdekes ember ő is. A környékbeli kempingeket mind ő építette ki. Eredetileg víz-gázszerelő volt, de valahogy mindig ilyesmi munkái voltak és végül rábízták a szentandrási nagy kemping kiépítését, és vezetését teljesen. (Azt, ahol mi is voltunk előzőleg). Elmondása szerint, ahogy lenni szokott, itt is volt valami féltékenység dolog az önkormányzattal, és végül elkerült onnan. Megcsinált még két vagy három kempinget a környéken, majd úgy döntött, nem kísérletezik tovább más cégével, inkább csinál egy sajátot. Így jutott ide. Most éppen egy termálfürdő kiépítésén gondolkodik. Jó volt látni valakit, aki ennyire kreatív. Ő aztán tényleg a “lehet” szemléletben van és él. Útközben, ahogy haladtunk Heves felé, komolyan el kezdtem gondolkodni azon, hogy simán ide lehetne költözni. Bérelni tőlük helyet, az erdős részben felhúzni egy rönkházat, és akár itt is élni. Úgyis mindig megyünk. Na, de aztán hamar átléptem ezen, hiszen ez a jövő, és nem tudom mi, hogy lesz még. És most nem is ezzel akarok foglalkozni. Mindenesetre ebben van egy jó gondolat, és még akármi is lehet belőle. Ami biztos, hogy ide szívesen jönnénk még kempingezni, és akár tábort is lehetne itt tartani. “Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)” bővebben

Jászszentandrás: kempingből kempingbe (8. nap – aug. 16.)

Jászszentandrás közepétől – Jászszentandrás végéig

Gergő a reggeli fürdőzés után bevásárolt. Leültünk eszegetni és írni. Majd én is elmentem úszni. Az itteni társadalmi élet a meleg vizes medencében zajlik valószínűleg igazán. Ahogy láttam, a 60-70-es korosztály járhat ide nagyrészt. A vízben átbeszélik, ki érkezett és ment el aznap, mit főznek, hogy változott az élet azóta, hogy nem jártak itt. Milyen a Marika és a Laci kapcsolata stb. Megtudtam, hogy tavaly óta felvitték az árakat, és az úszómester sem a régi. Fürdés után elmentem még egyet mosni, majd ki akartam teregetni, de oda nem süt a nap, ahova sátrat vertünk. Így megkértem a szomszédot, hadd teregessek oda. Itt aztán elindult egy beszélgetés. “Jászszentandrás: kempingből kempingbe (8. nap – aug. 16.)” bővebben

Ólomkatonák és “babáim!” (2. nap – aug. 10.)

Isaszegtől – Valkóig

Most reggel van. Jóval hűvösebb, mint tegnap. Nem igazán aludtam jól. Valószínűleg a sör és a sátorfelállítás problémái miatt, de indul egy új nap, egy új kaland…

Kerti táborhelyünk

Reggeli jóga után elég lassan, de összepakoltunk. Kicsit kínos volt, hogy a kertben nem tudtunk pisilni, de túléltük.

Kb. 10 óra körül aztán sikerült elindulni. Nem jutottunk túl messzire, mert keresnünk kellett egy pisilőhelyet.

Ezt végül egy kocsmában leltük meg. Finom kávé közben beszélgettünk kicsit a kocsmárosnővel. Nagyon kedves volt, és elképedt, amikor mondtuk neki, hova megyünk. “Ólomkatonák és “babáim!” (2. nap – aug. 10.)” bővebben