Medve vére (50. nap – szept. 27.)

Székelyudvarhely, Gyepes

Azt gondolná az ember, nehéz fokozni az eddigi élményeket. De tévedne. Lehet.
Egy kis probléma jelent meg. Én már reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, mert nagyon kapart a torkom. Hát be is náthásodtam rendesen a nap folyamán. Gondolkoztam, miért is lehet ez. Nem igazán tudom, de azt hiszem, kicsit húznám a haladás idejét. De ehhez nem kéne betegnek lenni. Mindegy, így náthásan is csodás napunk volt. Miután megreggeliztünk, és pár szót váltottunk a tulajjal, összepakoltunk és útnak indultunk. Ő közben már elment, így nem tudtunk tőle elköszönni, de üzentünk neki. “Medve vére (50. nap – szept. 27.)” bővebben

Nagy menet (41. nap – szept. 18.)

Nagysármástól, Mezőmadarasig

Összepakoltunk, majd kicsit még beszélgettünk a lelkésszel. Nagyon abban van, amit csinál. Igazán nem tud figyelni. Nagyon más volt itt lenni, mint az előző helyen új barátinknál. A feleségével és a fiával dolgoznak itt. (A feleséggel nem is találkoztunk, csak a megérkezésünkkor az ablakon át.) Útba igazított minket, mi pedig nekiindultunk egy újabb le-fel szakasznak. Csodálatos itt a táj. Nem mintha máshol ne lett volna az. És persze a házak. “Nagy menet (41. nap – szept. 18.)” bővebben

Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)

Alsóegregy után, Hídalmás

Hát, egy nagyon érdekes napon vagyunk, vagyok túl.

Miután abbahagytam az írást, és elkezdtünk pakolni, a szomszéd domb oldalában megjelentek a tegnapi cigányok. Azok, akikkel utoljára találkoztunk, és valljuk be, akik miatt intenzív tempóra kapcsolva, még távolabb akartunk kerülni innen. De ugye, jött a “kutya”.  Azt hiszem, sok mindenért lehet hálás az ember, de én most ennek a kutyának voltam az, de nagyon. Ott álltam a dombon, és néztem ezeket az embereket, ahogy végzik mindennapos munkájukat. Átnéztek és intettek nekünk, és persze eszükbe sem jutott bántani minket. Szégyelltem, és nem is akármennyire magam. Ekkor már tudtam, és ezt jól meg is beszéltük Gergővel, hogy a kutya segítség volt nekünk, hogy ne menjünk tovább. Álljunk meg, és nézzünk szembe félelmeinkkel. Vagy felfoghatjuk úgy is – Gergő szerint -, hogy ez az erdő bölcsessége volt. Mindegy is. Csodálatos szimbólum! Út, cigányok, félelem, kutya, megállás, visszafordulás, domb szemben, szembenézés, szembesülés… Életem egyik meghatározó pontja ez, azt hiszem! “Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)” bővebben

Miénk itt a tó! (23. nap – aug. 31.)

Határmenti kaszáló, Székelyhíd, Érolaszi-tó

Nem zavartunk senkit. Csak pár nyúl szemlélt minket egy darabig a kaszáló széléről, de egy idő után ők is távoztak. Összepakoltunk és elindultunk kifele a mezőről. Kiértünk a műútra. Érdekes, hogy az az érzés, ami bennünk volt a megváltozott hangulattal kapcsolatban, nemhogy gyengült volna, hanem inkább felerősödött. Nem igazán tudom még mindig mihez kötni, de kicsit olyan, mintha valami itt maradt volna jóval erősebben, mint otthon a szocializmusból. De nem így egy az egyben, hanem valami hangulati elem. Na mindegy, majd biztos egyszer meg tudom fogalmazni. De az érzés csak nőtt, amikor beértünk Székelyhíd külső részére. Ez egy amolyan ipari telep, de a régi fajtából. “Miénk itt a tó! (23. nap – aug. 31.)” bővebben

Határ átlépés(ek) (22. nap – aug. 30.)

 Létavértes, a határ, a határon túl

A napfelkeltét az első ablakból élvezetem végig, bent fekve. Jó, hogy megvettük ezt a sátrat, nagyon kis kényelmes luxuslakásunk van!

A matracommal lett valami, ez most már tutti! Leenged. Hát ez van. Nem is annyira rossz így aludni. Ez is fejben dől el!

Na, megyek, mert jó meleg kezd lenni, és indulunk meghódítani a határt. Persze előtte még pénzt kell váltanunk, meg felvennünk. És néhány dolgot még vennünk is kell, tehát a nap középső fele ezekkel fog telni. De itt előtte még van egy szép út előttünk. Na, megyek és nekiállok a szokásos reggeli pakolásos rituálénak. Holnap már a román részről fog indulni az írás. “Határ átlépés(ek) (22. nap – aug. 30.)” bővebben

Ólomkatonák és “babáim!” (2. nap – aug. 10.)

Isaszegtől – Valkóig

Most reggel van. Jóval hűvösebb, mint tegnap. Nem igazán aludtam jól. Valószínűleg a sör és a sátorfelállítás problémái miatt, de indul egy új nap, egy új kaland…

Kerti táborhelyünk

Reggeli jóga után elég lassan, de összepakoltunk. Kicsit kínos volt, hogy a kertben nem tudtunk pisilni, de túléltük.

Kb. 10 óra körül aztán sikerült elindulni. Nem jutottunk túl messzire, mert keresnünk kellett egy pisilőhelyet.

Ezt végül egy kocsmában leltük meg. Finom kávé közben beszélgettünk kicsit a kocsmárosnővel. Nagyon kedves volt, és elképedt, amikor mondtuk neki, hova megyünk. “Ólomkatonák és “babáim!” (2. nap – aug. 10.)” bővebben