Homoródalmás, Vargyasi szurdok, Vargyas
Hajnalban bedugult az orrom, és így elég hamar felébredtem. Sokat ment bennem mindaz, amiről este már szó volt Gergővel is, meg sokat is írtam róla. Hogyan és mit kéne tenni? Mi a dolgunk mindezzel? Nem tudom, de azt igen, hogy annyi biztos, hogy nem akarok tovább építeni művilágokat. Élni kell, és azon keresztül van a dolog. Még nem tudom, mi jön és hogy lesz, mint azt már ezredszer írom le. DE! Az is biztos, hogy ha valaki nem mer ráhagyatkozni az életre, ha fejben akar mindent kitalálni, és a biztonságkeresés az első, vagyis a félelem vezeti, akkor semmi nem fog történni. “Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)” bővebben
