Apahida, Morişti / Hurubák, Kolozs
Kicsit gondolkoztam a barátság és a kapcsolatok kérdésén egy-két lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán újra. Amire jutottam: Nem kell az embernek sok, és nagyon közeli barát. (Ennek a fogalomnak a hagyományos értelmében véve.) De kellenek ismerősök, barátok. Jó ez így. Tulajdonképpen mindig is ezt gondoltam. Nagyon élvezem ezeket az újonnan alakuló dolgokat és az otthoni távolabb levőket is. Nem jó az se, ha az ember bezárja magát egy szűk “baráti” körbe. Egymás életében szorosan benne lenni, leköti és – bármilyen furcsa is ez a gondolat ma még – korlátozza az embert. Ez itt az úton egyébként nagyon megmutatja magát. Úgy értem az, hogy mennyire nincs az otthoni „nagy” történeteknek valódi súlya. Mennyire fejben zajlanak ezek a dolgok igazán. “Az élet vize (38. nap – szept. 15.)” bővebben
