Ajándékok (21. nap – aug. 29.)

Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező

Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást.  Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben

Tóparti pihenés (20. nap – aug. 28.)

A mikepércsi mezőtől a Vekeri-tóig

Reggel a Vekeri-tavi kempingben.

A tegnapi nap – ami egyébként a 20. volt – krónikája:

Kicsit néha már nehéz követni, hogy éppen milyen nap van. Ez most egy vasárnap volt, amolyan kicsit valóban vasárnapi hangulatban.

Összepakoltunk a kis parlagfüves mezőnkön. Én jókat prüszköltem és elhasználtam vagy fél csomag papírzsebkendőt. Magunkkal hoztunk, azt hiszem, némi virágport is. Szóval útnak indultunk. “Tóparti pihenés (20. nap – aug. 28.)” bővebben

“Wonderful life!” (17. nap – aug. 25.)

Keleti-főcsatorna, Nagyhegyes, Kráter-tó

Most reggel van.
Az esti leves finom volt! Zacskós gombakrém leves, konzerv gombával!

Akartunk reggel –  az előző nap megbeszéltek szerint – inni egy kávét az étteremben. Hát nem jött össze, mert azt mondták, a tegnapi egy különleges alkalom volt. Ma már újra működik az automata, azok, akik nincsenek befizetve reggelire, csak abból ihatnak. Hát kissé ledöbbentünk, és némileg el is durrant az agyunk. Valószínűleg ebben már a tegnapi étterem hatása is benne volt. Igaz már akkor is felmerült bennem, hogy kicsit lehetnénk olyanok, mint az APEH ellenőrök, csak nem pénzügyi, hanem emberi szempontok szerint nézni a helyeket. Mostanra ezt el is döntöttem. Fogok valahol vezetni ezentúl egyfajta értéktáblázatot. Ennek lényege, hogy a helyek, ahol járunk, milyen emberi értéket képviselnek. ““Wonderful life!” (17. nap – aug. 25.)” bővebben

Hátizsák és bakancs nélkül! (16. nap – aug. 24.)

Hortobágy

Reggel korán felkeltünk, és abban maradtunk, hogy szerzünk egy kávét, majd mosunk, és valószínűleg kihasználjuk az itteni élménytelenség lehetőségét. Kávéztunk az itteni étteremben. Itt mindent írnak egy számlán. Kiderült, hogy 1000 Ft-ért ki is mosnak gépben. Ami egyébként nekem kicsit vicces, de végül úgy döntöttem, legyen ez. Így aztán begyűjtöttem magamnak egy nyugágyat, és amíg Gergő dolgozott a gépen, a “személyzet” pedig mosott, én pihegtem a félárnyékban. Nagyon szenvedtem! Közben beszéltem otthoni barátokkal és családtagokkal. Érdekes, mennyire nehéz elmondani a történteket, mert annyi minden zajlik, hogy mindig az utolsót kezdem mondani, amikor valakivel jó pár napja nem beszéltem, és közben mindig eszembe jut a több élmény is. És olyan hülye helyzet azt elmondani, ami éppen pár napja történt és azt pedig ami előtte, azt nem. És akkor még nem is beszéltem az éppen aktuális csodáról … és persze mindenki mesél magáról, és az otthoni dolgokról. (Ami lássuk be, azért elég távolinak tűnik ebből a világból.) Így hát ezek a beszélgetések kicsit hosszabbak is, és kicsit furák is nekem most. Ahogy gondolom nekik is. Na mindegy …Jó hallani a hangjukat, és ez a lényeg! “Hátizsák és bakancs nélkül! (16. nap – aug. 24.)” bővebben

Láp, délibáb, szivárvány (15. nap – aug. 23.)

Séta a Hortobágyon

Reggel nagyon fújt a szél, így már fél 6 körül felébredtem, mert rázta a sátrat. Egyébként nagyon jó ez a sátor. Bár megint esett egy csomót, egy cseppet sem ázott be, és nagyon tartja a meleget is.  Még egyáltalán nem kellett behúznom sem a hálózsákot.

Gergő elment madarazni, én pedig segítettem az aznapi főzésben is. Volt egy kis bonyodalom, mert nem olyan húst hoztak, amilyet kértek. Így kérdésessé vált egy kis időre, hogy lehet-e tokányt főzni, de győzött a racionalitás, így mégis az lett. Hagymát pucoltunk, uborkát vágtunk, paprikát és paradicsomot aprítottunk, majd nekiláttunk a félig fagyos hús zsírtalanításának és felvágásának. Hát nem mondom, hogy ez a kedvenc munkáim közé fog tartozni, de helyt álltam. Jó sokat viccelődtünk, beszélgettünk. “Láp, délibáb, szivárvány (15. nap – aug. 23.)” bővebben

Tisza-tavi napok (11-12. nap – aug. 19-20.)

Sarud, Tisza-tó, Tiszafüred

Az írást pénteken reggel Sarudtól 4-5 km-re egy madár-les alatt hagytam abba. Ma vasárnap hajnal van, és Tiszafüreden egy kert autóbejárójában ülök a sátorban. Hát ide is elég kalandos út vezetett. Tehát lássuk mi történt azóta. …

Péntek

Madárlestől, Sarudon át Tisza-tavi kempingig

A reggeli írás és felkelés után jógáztam, majd ettünk valamit, összepakoltunk és elindultunk Sarud felé. Még megcsodáltuk egy jó darabig a helyet, ahol aludtunk, és igazán hálásak voltunk a vadászoknak, hogy ide irányítottak minket. “Tisza-tavi napok (11-12. nap – aug. 19-20.)” bővebben

Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)

Jászszentandrás, Heves, Átány

Most megint reggel van, egy másik nap, másik reggele. Átányban vagyunk egy református parókia kertjében. Hogy hogyan kerültünk ide?…

A tegnapi zuhé azért egyszer csak véget ért. Összepakoltunk, sátrat szárítottunk és elindultunk. A kemping vezetőjével előző nap ugye nem találkoztunk, de ekkor már ő volt ott. Beszélgettünk kicsit. Érdekes ember ő is. A környékbeli kempingeket mind ő építette ki. Eredetileg víz-gázszerelő volt, de valahogy mindig ilyesmi munkái voltak és végül rábízták a szentandrási nagy kemping kiépítését, és vezetését teljesen. (Azt, ahol mi is voltunk előzőleg). Elmondása szerint, ahogy lenni szokott, itt is volt valami féltékenység dolog az önkormányzattal, és végül elkerült onnan. Megcsinált még két vagy három kempinget a környéken, majd úgy döntött, nem kísérletezik tovább más cégével, inkább csinál egy sajátot. Így jutott ide. Most éppen egy termálfürdő kiépítésén gondolkodik. Jó volt látni valakit, aki ennyire kreatív. Ő aztán tényleg a “lehet” szemléletben van és él. Útközben, ahogy haladtunk Heves felé, komolyan el kezdtem gondolkodni azon, hogy simán ide lehetne költözni. Bérelni tőlük helyet, az erdős részben felhúzni egy rönkházat, és akár itt is élni. Úgyis mindig megyünk. Na, de aztán hamar átléptem ezen, hiszen ez a jövő, és nem tudom mi, hogy lesz még. És most nem is ezzel akarok foglalkozni. Mindenesetre ebben van egy jó gondolat, és még akármi is lehet belőle. Ami biztos, hogy ide szívesen jönnénk még kempingezni, és akár tábort is lehetne itt tartani. “Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)” bővebben

Jászszentandrás: kempingből kempingbe (8. nap – aug. 16.)

Jászszentandrás közepétől – Jászszentandrás végéig

Gergő a reggeli fürdőzés után bevásárolt. Leültünk eszegetni és írni. Majd én is elmentem úszni. Az itteni társadalmi élet a meleg vizes medencében zajlik valószínűleg igazán. Ahogy láttam, a 60-70-es korosztály járhat ide nagyrészt. A vízben átbeszélik, ki érkezett és ment el aznap, mit főznek, hogy változott az élet azóta, hogy nem jártak itt. Milyen a Marika és a Laci kapcsolata stb. Megtudtam, hogy tavaly óta felvitték az árakat, és az úszómester sem a régi. Fürdés után elmentem még egyet mosni, majd ki akartam teregetni, de oda nem süt a nap, ahova sátrat vertünk. Így megkértem a szomszédot, hadd teregessek oda. Itt aztán elindult egy beszélgetés. “Jászszentandrás: kempingből kempingbe (8. nap – aug. 16.)” bővebben

Furaságok napja (7. nap – aug. 15.)

Tarna-part, Tarnaörs, Jászszentandrás

Reggel szépen komótosan összepakoltunk, majd útnak indultunk. A gáton találkoztunk pár emberrel, akikkel persze szóba elegyedtünk. De ez ugyebár egyáltalán nem ritka esemény. Sőt azt kezdem észrevenni, hogy már nem is emlékszem, amikor írok, minden beszélgetés részletére, mert annyi ilyen van. Beérve a következő faluba, Tarnaörsre, már közel sem volt annyira átütő az élmény. Illetve az volt, csak másképp. Inkább fura volt az eddigi élményekhez képest. Egy kis falu, zöld terület nélkül. A bolt, ahova betértünk, jó magas árakkal dolgozott. “Furaságok napja (7. nap – aug. 15.)” bővebben

Elindulás (első nap – aug. 9.)

Rákosligettől – Isaszegig

Hát elindultunk!

Egy nehéz éjszaka után (Gergő hajnalig dolgozott a honlapokon még, én pedig valamiért – na, vajon miért is!? – nem tudtam aludni). Pakolás. Két db ki, három be, majd fordítva. Szortírozás, újra kettő ki, egy be, majd minden ki, és újabb szortírozás. Hátizsák-passzírozás. Aztán óranézés, jajj, már dél van, indulni kell. Gergőnek még egy gyors hajnyírás, majd üzenetírás, hogy mit és hogy kell csinálni a lakásban, kikapcsolás, ellenőrzés, indulás. Jajj, kéne még egy fotó a bepakolt csomagokról. Gép elő, csomagok egymás mellé, fotó, gép vissza, csomag fel, vágta a vonathoz. “Elindulás (első nap – aug. 9.)” bővebben