Rántottától kacsasültig (39. nap – szept. 16.)

Kolozs, Magyarszovát

Úsztunk. Bár ez ebben a vízben ez enyhe túlzás. Annyira sós, hogy szinte lehetetlen benne lábtempózni. De nagyon klassz a víz és az egész bai (fürdő). Átmentünk az étterembe reggelizni.  Este még találkoztunk a szakácsnőnk férjével, ő az őr itt. Most is ott volt. Újra elmondta, merre kell menni, le is rajzolta. Kértünk rántottát, Gergő pedig kért még hozzá valami húsfélét. Mikor kihozták, meglepődtünk, hogy mekkora adag. A srác, akivel előző nap is már kicsit beszélgettünk, mondta, hogy a fasírt és a paradicsom az ő ajándékuk a hosszú útra, hogy legyen energiánk. A tojásadagot pedig kicsit ugyanilyen okból megtoldották. Szerintem legalább 5 vagy 6 tojásból volt egy-egy adag így. Isteni finom is volt. “Rántottától kacsasültig (39. nap – szept. 16.)” bővebben

Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)

Zovány, Bürgezd, Szilágysomlyó

Érdekes éjszakám volt. Valamiért 5 óra körül felébredtem, és nem tudtam elaludni. Nagyon mély filozofikus állapotba kerültem ettől . 🙂 Azon gondolkoztam, miért is az elkülönülés felé fejlődtünk. Minden ember ember. Mégis elkülönülünk egymástól. Megkülönböztetjük magunkat a másiktól. Persze meg is kell, de szerintem nem így, ahogy tesszük. Mindenkinek meg kéne ismernie a másikat. Ahogy így haladunk előre, mindenhol sok-sok emberrel találkozva, kicsit olyan, mintha mindenkiben magamnak egy részét látnám. Mindenki a „testvérem”, és mindenki én is vagyok, ahogy ők is én. Olyan szép ez. Beszélhetünk akármilyen nyelvet, nincs köztünk különbség. “Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)” bővebben

Ippen csak megálltunk! :) (27. nap – szept. 4.)

Dólyapuszta, Berettyószéplak, Ipp

Zovány előtt egy lucernásban vertünk sátrat. Kivételesen még este írom e sorokat, mivel még csak fél 9 van. Gergő levest főz, én pedig várom, hogy elkészüljön. Már berendezkedtünk, így van időm erre is.

A mai nap történései:

Reggeli még Dolyán zajlott. Ahogy gondoltam, Gergőnek enni kellett egy kis frissen sült kolbászt és hurkát. Én vajas kenyeret ettem. Meg kellett még várni a tepertő kisülését is. Házigazdánk jól felpakolt minket ebből a bizonyos tepertőből és kenyérből. Kaptunk egy adag kávét is, és persze némi visinát. (Ez a pálinka és a meggy keveréke, némi cukorral összekeverve.) Szóval jól feltarisznyázott minket. Majd hosszú búcsúzkodás, számcsere és indulás következett. Még be kellett nézni tatához és az “udvarlóhoz” is. Sokáig integettek utánunk, nem győztünk hátra nézni. De egyszer minden véget ér. Vitt az út tovább, hát nekivágtunk. “Ippen csak megálltunk! 🙂 (27. nap – szept. 4.)” bővebben

Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)

Margitta, Érábrány, Margine/Széltalló, Satu Barbă/Újbártfalva, Dólyapuszta

Végül nem úsztunk. Reggelit vettünk a Penny marketben, egy padon megreggeliztünk, majd én visszamentem a szállodába hajat festeni. Útközben még fotóztam a csodás kreatív építészeti megoldásokat. Élvezem ezt! Gergő közben elment a temetőbe. (Utunk során találkoztunk valakivel még Magyarországon, akinek az édesanyja itt van eltemetve, neki vitt virágot Gergő). A hajfestés elég vicces volt. Semmi eszköz, víz alig, a tükörben pedig épp, hogy láttam a fejem tetejét. Ha őszinte akarok lenni, akkora szükség nem is volt a dologra. Azt hiszem, ez igazán csak a megszokás, hogy mégiscsak! Gergő közben megjött. És jót nevetett a helyzeten, majd kicsit be is segített, mert elég sok helyre sikerült kenni a hajamon kívül. … 🙂 “Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)” bővebben

Miénk itt a tó! (23. nap – aug. 31.)

Határmenti kaszáló, Székelyhíd, Érolaszi-tó

Nem zavartunk senkit. Csak pár nyúl szemlélt minket egy darabig a kaszáló széléről, de egy idő után ők is távoztak. Összepakoltunk és elindultunk kifele a mezőről. Kiértünk a műútra. Érdekes, hogy az az érzés, ami bennünk volt a megváltozott hangulattal kapcsolatban, nemhogy gyengült volna, hanem inkább felerősödött. Nem igazán tudom még mindig mihez kötni, de kicsit olyan, mintha valami itt maradt volna jóval erősebben, mint otthon a szocializmusból. De nem így egy az egyben, hanem valami hangulati elem. Na mindegy, majd biztos egyszer meg tudom fogalmazni. De az érzés csak nőtt, amikor beértünk Székelyhíd külső részére. Ez egy amolyan ipari telep, de a régi fajtából. “Miénk itt a tó! (23. nap – aug. 31.)” bővebben

Ajándékok (21. nap – aug. 29.)

Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező

Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást.  Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben

Egy borz-as nap (19. nap – aug. 27.)

Ebestől Mikepércsig

Most épp Mikepércs mellett a mezőn, egy kis erdő szélén hajnali 6-kor ülök a sátorban.

Tegnap reggel írás és felkelés után kiderült, hogy ahol aludtunk, az nem egy köztér, illetve az, de nem úgy. Vagyis ez egy nagy közösségi tér a falu mellett. Egy kis erdő közepén helyezkedik el. Rendesen ki van építve, direkt erre a célra. Látszott, hogy valószínűleg már nagyon régen így van, most pedig valami Uniós pénzből kicsit rendbe tették. Van víz, villany. Kihasználva a villany adta lehetőséget, fel is töltöttünk mindent. Gergőt végül hagytam aludni, és úgy döntöttem, itt az idő, hogy átfussam, amit írtam eddig, és elküldjem azoknak, akik kérték. Miközben ezzel múlattam az időt, Gergő is felébredt, és elment futni. 2-ig szüttyögtünk, de jól esett. Klassz az a hely. “Egy borz-as nap (19. nap – aug. 27.)” bővebben

Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)

Kráter-tó, Ondód, Ebes

Reggel valóban egy csodára ébredtünk és láttunk rá.  (Tudom, hogy egyfolytában ismétlem magam, de nem igazán tudom, milyen más szót lehetne használni ezekre  az élményekre.  🙂 )
Napfelkelte a pici tó felett, ami egyébként tökéletesen rendben van tartva.  A tó mentén sétány és a kráter felső karimáján is körbejárható mesebeli kis út. Van egy színpad, tűzrakó helyek, wc, kis játszótér, emléktábla a gázkitörésről, ami miatt ez a kis csoda itt lett. Körbesétáltuk a tavat, élveztük a reggeli fényeket, színeket. Mit is mondhatnék?!
Egyébként egyre jobban érezni az ősz közeledtét. Kicsit sárgulnak néhol a levelek, mások a fényviszonyok, hűvösödnek az esték és a reggelek. Nagyon jó ezt így közvetlenül megélni! “Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)” bővebben

Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)

Ohat

Egész éjjel esett, de nem is akárhogy. Így alakult, hogy most itt ülünk a kocsmában. …. Ettünk a boltból finom friss kiflit kakaóval, túróstáskával, kávéztunk, és én írok, Gergő nézi az olimpia ismétlését, és közben hallgatjuk az itteniek beszélgetését, és mi is beszélgetünk. Nagyon kedvesek. A fiatal pár viszi most már az egész helyet. Nekik egy gyermekük és egy kutyusuk van.  Bent laknak a városban, ide kijárnak minden nap. A bolt jól megy, és sokan járnak ide a kis kocsmába is. Egyrészt a helyiek (kb. 60 fő élhet itt, bár erről nem igazán tudtak ők sem megegyezni), a környékbeli ugyanilyen kis tanyaszerű helyek lakói (mindenhol bezártak már a hasonló helyek), illetve olyan beesők, mint mi, az erre felé dolgozók, vadászok, halászok, közmunkások. Szóval elég sokféle ember. “Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)” bővebben

“Zászlós” napunk (13. nap – aug. 21.)

Tiszafüred, Egyek, Ohat

Az írást ma reggel már Ohaton, szakadó esőben a sátorban ülve folytattam egy kocsma és bolt hatalmas udvarán.

A vasárnap krónikája mindjárt következik, csak megpróbálunk kikászálódni a sátorból az eső ellenére és bekéredzkedni a kocsmába, hogy ott folytathassam.

Na, itt ülünk. Megengedték, hogy amíg esik, addig itt maradhassunk. Kaptunk áramot, és a boltban tudunk vásárolni is, itt pedig kávézunk, meg gondolom délután sörözni fogunk. Hát ez egy ilyen nap lesz. De térjünk vissza a tegnapra. ““Zászlós” napunk (13. nap – aug. 21.)” bővebben