Átány – Kömlő – madárles, a mező közepén
Megint egy új nap, új reggel. Nagyon élvezem ezt az egészet. Minden reggel úgy ébredek, hogy fogalmam nincs, mi fog történni az nap, merre visz az út, mit látunk, kikkel találkozunk, de annyira, de annyira várom mindezt. Jó ezzel a nyitottsággal élni. Van ugyan egy cél és az ember halad is felé, de nem vár semmit, hanem élvezi az utat, a kihívásokat, az élet minden pillanatát. Ma hajnalban azt hallgattam, hányféle madár, bogár zenél körülöttünk. Itt vagyunk a természet közepén, egy madárles alatt sátrazunk, kel fel a nap és írok. Azt kezdtem észrevenni magamon, hogy napközben is “írok” fejben, mert gondolkodni szinte egyáltalán nem gondolkodom, csak próbálom szavakba is önteni, amit érzek, látok. Persze nem egyfolytában van ez, de néha igen. “Kóválygás és bukdácsolás napja (10. nap – aug. 18.)” bővebben
