Alsóegregy után, Hídalmás
Hát, egy nagyon érdekes napon vagyunk, vagyok túl.
Miután abbahagytam az írást, és elkezdtünk pakolni, a szomszéd domb oldalában megjelentek a tegnapi cigányok. Azok, akikkel utoljára találkoztunk, és valljuk be, akik miatt intenzív tempóra kapcsolva, még távolabb akartunk kerülni innen. De ugye, jött a “kutya”. Azt hiszem, sok mindenért lehet hálás az ember, de én most ennek a kutyának voltam az, de nagyon. Ott álltam a dombon, és néztem ezeket az embereket, ahogy végzik mindennapos munkájukat. Átnéztek és intettek nekünk, és persze eszükbe sem jutott bántani minket. Szégyelltem, és nem is akármennyire magam. Ekkor már tudtam, és ezt jól meg is beszéltük Gergővel, hogy a kutya segítség volt nekünk, hogy ne menjünk tovább. Álljunk meg, és nézzünk szembe félelmeinkkel. Vagy felfoghatjuk úgy is – Gergő szerint -, hogy ez az erdő bölcsessége volt. Mindegy is. Csodálatos szimbólum! Út, cigányok, félelem, kutya, megállás, visszafordulás, domb szemben, szembenézés, szembesülés… Életem egyik meghatározó pontja ez, azt hiszem! “Szembe-nézés, szembesülés (33. nap – szept. 10.)” bővebben
