Esőben, egy helyben (42. nap – szept. 19.)

Mezőmadaras

Jót aludtunk. Bár van itt házigazdáinknak egy édes, de totál neveletlen vizslájuk, aki egész éjjel azon küzdött az ajtóval, hogy bejöjjön. Este még sikerült egyszer neki, mert akkor még mindezt nem tudtuk, és nem zártuk be a lenti ajtót.

Ez egy kétszintes, kimondottan táborokra és ilyen vendégfogadásra berendezett házikó. Nekünk most pont ideális. Nagyon jó itt megpihenni, és nem a most is eső esőben gyalogolni. Ez most nagyon jól jött nekünk. Reggel sokáig tettünk-vettünk, vagyis nem csináltunk semmit. Gergő hozott egy 3 az 1-ben kávét nekem az ágyba. Beszélgettünk kicsit, majd reggeliztünk. Aztán átmentünk az irodába. Ott aztán folytattuk vendéglátónkkal a beszélgetést, ami nagyon inspiráló volt. “Esőben, egy helyben (42. nap – szept. 19.)” bővebben

Nagy menet (41. nap – szept. 18.)

Nagysármástól, Mezőmadarasig

Összepakoltunk, majd kicsit még beszélgettünk a lelkésszel. Nagyon abban van, amit csinál. Igazán nem tud figyelni. Nagyon más volt itt lenni, mint az előző helyen új barátinknál. A feleségével és a fiával dolgoznak itt. (A feleséggel nem is találkoztunk, csak a megérkezésünkkor az ablakon át.) Útba igazított minket, mi pedig nekiindultunk egy újabb le-fel szakasznak. Csodálatos itt a táj. Nem mintha máshol ne lett volna az. És persze a házak. “Nagy menet (41. nap – szept. 18.)” bővebben

Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)

Aşchileu Mic, Fodora, Vultureni, avagy
Kisesküllő, Magyarfodorháza, Borsaújfalu

Ez a nap a történelmi Erdélybe való belépésünk, a román falvak, a keresztek, a kiülős kispadok és az eltévedések napja volt.

Reggel jó korán felébredtem. Megnéztem a napfelkeltét, ami megint csak gyönyörű volt. Persze próbáltam fotózni is, több-kevesebb sikerrel. “Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)” bővebben

Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)

Zovány, Bürgezd, Szilágysomlyó

Érdekes éjszakám volt. Valamiért 5 óra körül felébredtem, és nem tudtam elaludni. Nagyon mély filozofikus állapotba kerültem ettől . 🙂 Azon gondolkoztam, miért is az elkülönülés felé fejlődtünk. Minden ember ember. Mégis elkülönülünk egymástól. Megkülönböztetjük magunkat a másiktól. Persze meg is kell, de szerintem nem így, ahogy tesszük. Mindenkinek meg kéne ismernie a másikat. Ahogy így haladunk előre, mindenhol sok-sok emberrel találkozva, kicsit olyan, mintha mindenkiben magamnak egy részét látnám. Mindenki a „testvérem”, és mindenki én is vagyok, ahogy ők is én. Olyan szép ez. Beszélhetünk akármilyen nyelvet, nincs köztünk különbség. “Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)” bővebben