2016. augusztus – október
Aşchileu Mic, Fodora, Vultureni, avagy
Kisesküllő, Magyarfodorháza, Borsaújfalu
Ez a nap a történelmi Erdélybe való belépésünk, a román falvak, a keresztek, a kiülős kispadok és az eltévedések napja volt.
Reggel jó korán felébredtem. Megnéztem a napfelkeltét, ami megint csak gyönyörű volt. Persze próbáltam fotózni is, több-kevesebb sikerrel. “Keresztek, kutak, padok, eltévedés (35. nap – szept. 12.)” bővebben
Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező
Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást. Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben
Jászágó, Jászdózsa, Tarna-part
Jászdózsa kocsma (közbülső megállóhely)…
Jó hosszú út után érkeztünk ide. Illetve nem is az a lényeg, hogy hosszú, hanem hogy nem is akármilyen meleg… Nagyon szép út vezetett át Jászágóról ide. De előtte még… Jó hosszan beszélgettünk szállásadóinkkal. Annyira megható, hogy mennyire befogadtak minket az életükbe. Jól megreggeliztettek, és ha nem vagyunk annyira határozottak, akkor akár fél háztartásukat is elcipeltették volna velünk. Mindenesetre így is kaptunk isteni limonádét lefagyasztva. A többit “megtagadtuk” (sör, kajahegyek stb.). Hosszú búcsúzkodás, fotózkodás és csodálatos gyermeki mosolyok és puszik után nagy nehezen útnak indultunk. Abban maradtunk, hogy esetleg a Tisza-tóhoz utánunk jönnének egy fürdőzésre és találkozásra. (Újdonsült barátnőm onnan származik egyébként.) “Csodás vendéglátóktól, egy csodás úton keresztül, egy csodás helyig (6. nap – aug.14.)” bővebben
Valkótól – Boldog határáig
Úgy látom, beáll az a rendszer, hogy reggel felébredés után foglalom össze az előző napot. Tehát…
Hát, valóban ismét egy érdekes nap volt a tegnapi. A reggeli felkelés után egy finom kávé és Balaton szelet mellett (amit a méhész úr hozott nekünk) hosszan beszélgettünk a műlépkészítő műhely tulajával. Nagyon izgalmas dolgokat mesélt magáról a műlépkészítésről és a méhészetről, és még sok mindenről. “Láttam egy UFO-t! (3. nap – aug. 11.)” bővebben
Isaszegtől – Valkóig
Most reggel van. Jóval hűvösebb, mint tegnap. Nem igazán aludtam jól. Valószínűleg a sör és a sátorfelállítás problémái miatt, de indul egy új nap, egy új kaland…
Reggeli jóga után elég lassan, de összepakoltunk. Kicsit kínos volt, hogy a kertben nem tudtunk pisilni, de túléltük.
Kb. 10 óra körül aztán sikerült elindulni. Nem jutottunk túl messzire, mert keresnünk kellett egy pisilőhelyet.
Ezt végül egy kocsmában leltük meg. Finom kávé közben beszélgettünk kicsit a kocsmárosnővel. Nagyon kedves volt, és elképedt, amikor mondtuk neki, hova megyünk. “Ólomkatonák és “babáim!” (2. nap – aug. 10.)” bővebben