Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)

Vargyas, Olasztelek, Barót, Biborcfalva, Kisbacon

Én összepakoltam, Gergő teát és kávét főzött. Ettünk, hajat mostam, majd útnak indultunk. Vargyas nem a legeslegszebb falu. Ugye itt van a bútorfestő és egy fafaragó háza, amik múzeumok is egyben. Gergővel jól megbeszéltük, hogy ezeket most nem nézzük meg. (Én már láttam egyébként régebben egy árkosi barátom kíséretében és “tárlatvezetésével”, aki régiség gyűjtő, és ő maga is létrehozott egy múzeumot Árkoson. Azt az élményt úgyse tudta volna semmi felülírni, Gergő pedig nem vágyott most rá, hogy bemenjünk.) Van egy-két szép székelykapu, meg egy kastélyszerű épület és a falu végén a Makovecz által tervezett református templom. Én itt harmadszor vagyok, de még soha nem sikerült ide bejutni. “Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)” bővebben

Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)

Gyepes, Homoródalmás

Közös reggeli. Megint mindenféle finomság. Beszélgetés. Nehéz elindulás. Persze címcsere, és közös tervek megbeszélés. … Előhozták a mérleget is, hogy nézzük végre, meg mennyit is nyom a zsák. Zsákkal együtt álltunk rá először. … Kicsit sokat mér szerintem! Előtte még bejött egy néni. Egy tüneményt ismertünk meg, aki persze nekünk volt az, a családjának azért nem biztos, hogy az! 🙂 “Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)” bővebben

Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)

Gyepes, Remete

Kiderült! Reggel ettünk. Isteni tejes és túrós puliszkát, Gergő kolbászt is kapott hozzá. Beszélgettünk még a ház urával is egy kicsit. Majd ő elment dolgozni. A közbirtokosság alkalmazza. Néha így el kell mennie a nagy elevátorral – ami itt áll egyébként a ház előtt – valahova dolgozni, valamit. Ez egyébként nem mindennapos. Szóval ő elment. Mi pedig hármasban elindultunk Remetére. Itt az úton aztán megértettem, hogy mi is ez a kettőnk között lévő dolog. “Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)” bővebben

Fekete leves, ami nem is az! (37. nap – szept. 14.)

Válaszút, Bonchida, Jucu de Sus / Zsuk, főút melletti panzió

Azért egyszer csak elindultunk Bonchidára. Szép kanyargós út vezet át. Útközben még beszélgettünk az oktatásról. Hogy mára már eljutott odáig a tanulás, tanítás, hogy megöl valamit, szinte mindig. Itt van ez a népi dolog. Fontos a hagyományok tisztelete, és megismerése, megtanulása a régi dolgoknak. De van az élő hagyomány. Ez is a népi kultúra része. Milyen jó lenne, ha a tanárok is tanulnának a mostani fiataloktól, azoktól, akik valóban a falvakban élnek. Vagy ha mondjuk, a fiatalok kutatnák a falujukat és arról be is számolnának. Átadva a valódi élettapasztalatot. Ha szervesen fejlődne ez az egész. “Fekete leves, ami nem is az! (37. nap – szept. 14.)” bővebben

Román vendéglátás, magyar hagyományőrzés (36. nap – szept. 13.)

Ciumfăia , Borşa, Răscruci, avagy
Csomafája, Kolozsborsa, Válaszút

Elállt az eső viszonylag hamar, és tényleg jó meleg lett. Aminek hatására a csigák odébb álltak. Összepakoltunk, és útnak indultunk. Először ugyan még sátrat szárítottunk. Viszonylag gyorsan beértünk egy faluba. Azt kell, hogy mondjam, nekem egyre jobban tetszenek ezek a román falvak. Az építészetük igazán szép. “Román vendéglátás, magyar hagyományőrzés (36. nap – szept. 13.)” bővebben