Vissza út…husss! (57-62. nap – okt. 5-okt. 9.)

Olyan volt a visszafelé út, mint egy film, amit az ember gyorsítva néz végig. Nagyon más autóval, időre utazni, és nagyon más az is, ha nem ketten, hanem már négyen, sőt a kutyával együtt öten vagyunk együtt. Mindenki más, mindenki máshogy van jelen, más fontos számára. Ez már önmagában is erős hatással van mindenre. Nem beszélve arról, hogy azt az utat ugyebár, amit odafelé 57 nap alatt tettünk meg, most visszafelé 5 nap alatt. Ez idő alatt nagyon sok emberrel találkoztunk, nagyon gyorsan. Volt olyan nap, hogy öt helyen vendégeskedtünk egymás után. Minden találkozás csodás volt, de mégis inkább mint felvillanások maradtak meg bennünk.
Nagyon jó, hogy sikerült úgy szervezni, hogy ha csak ennyire is, de legalább tudtunk találkozni ezekkel a fantasztikus emberekkel újra. Jó, hogy ha csak ennyivel is, meg tudtuk köszönni nekik azt az ajándékot, amit tőlük kaptunk. “Vissza út…husss! (57-62. nap – okt. 5-okt. 9.)” bővebben

Láp, délibáb, szivárvány (15. nap – aug. 23.)

Séta a Hortobágyon

Reggel nagyon fújt a szél, így már fél 6 körül felébredtem, mert rázta a sátrat. Egyébként nagyon jó ez a sátor. Bár megint esett egy csomót, egy cseppet sem ázott be, és nagyon tartja a meleget is.  Még egyáltalán nem kellett behúznom sem a hálózsákot.

Gergő elment madarazni, én pedig segítettem az aznapi főzésben is. Volt egy kis bonyodalom, mert nem olyan húst hoztak, amilyet kértek. Így kérdésessé vált egy kis időre, hogy lehet-e tokányt főzni, de győzött a racionalitás, így mégis az lett. Hagymát pucoltunk, uborkát vágtunk, paprikát és paradicsomot aprítottunk, majd nekiláttunk a félig fagyos hús zsírtalanításának és felvágásának. Hát nem mondom, hogy ez a kedvenc munkáim közé fog tartozni, de helyt álltam. Jó sokat viccelődtünk, beszélgettünk. “Láp, délibáb, szivárvány (15. nap – aug. 23.)” bővebben

Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)

Ohat

Egész éjjel esett, de nem is akárhogy. Így alakult, hogy most itt ülünk a kocsmában. …. Ettünk a boltból finom friss kiflit kakaóval, túróstáskával, kávéztunk, és én írok, Gergő nézi az olimpia ismétlését, és közben hallgatjuk az itteniek beszélgetését, és mi is beszélgetünk. Nagyon kedvesek. A fiatal pár viszi most már az egész helyet. Nekik egy gyermekük és egy kutyusuk van.  Bent laknak a városban, ide kijárnak minden nap. A bolt jól megy, és sokan járnak ide a kis kocsmába is. Egyrészt a helyiek (kb. 60 fő élhet itt, bár erről nem igazán tudtak ők sem megegyezni), a környékbeli ugyanilyen kis tanyaszerű helyek lakói (mindenhol bezártak már a hasonló helyek), illetve olyan beesők, mint mi, az erre felé dolgozók, vadászok, halászok, közmunkások. Szóval elég sokféle ember. “Ohati “eső-nap” (14. nap – aug. 22.)” bővebben