Filozofálgatás (49. nap – szept. 26.)

 

Székelyudvarhely

És mégse. A reggelizés közben meg lettünk győzve a maradásról. Úgyhogy ez lett. A tulaj mesélte, hogy a lányának a párja szintén elgyalogolt Csíksomlyóról Dobogókőre. Ő egyedül ment, és 32 nap alatt járta meg. Azt hiszem a Mária úton ment. De nem igazán tudott többet mesélni a dologról.

Egyébként egy nagyon jó fej, kedves embert ismertünk meg megint a tulajdonosban. Ő is tipikus vállalkozó, de nem az a típus, akivel Kőrispatakon találkoztunk. Ő az, ami. Van egy panziója, és azt viszi. És jól. Nagyon kellemes minden itt. Kint élt jó sokat Ausztriában. Sokat kérdezett és meséltetett minket. Felajánlotta, hogy bevisz minket a városba. Éltünk most ezzel a lehetőséggel. Úgy döntöttünk, majd hazafelé  gyalogolunk. “Filozofálgatás (49. nap – szept. 26.)” bővebben

Fekete leves, ami nem is az! (37. nap – szept. 14.)

Válaszút, Bonchida, Jucu de Sus / Zsuk, főút melletti panzió

Azért egyszer csak elindultunk Bonchidára. Szép kanyargós út vezet át. Útközben még beszélgettünk az oktatásról. Hogy mára már eljutott odáig a tanulás, tanítás, hogy megöl valamit, szinte mindig. Itt van ez a népi dolog. Fontos a hagyományok tisztelete, és megismerése, megtanulása a régi dolgoknak. De van az élő hagyomány. Ez is a népi kultúra része. Milyen jó lenne, ha a tanárok is tanulnának a mostani fiataloktól, azoktól, akik valóban a falvakban élnek. Vagy ha mondjuk, a fiatalok kutatnák a falujukat és arról be is számolnának. Átadva a valódi élettapasztalatot. Ha szervesen fejlődne ez az egész. “Fekete leves, ami nem is az! (37. nap – szept. 14.)” bővebben

Kóválygás és bukdácsolás napja (10. nap – aug. 18.)

Átány – Kömlő – madárles, a mező közepén

Megint egy új nap, új reggel. Nagyon élvezem ezt az egészet. Minden reggel úgy ébredek, hogy fogalmam nincs, mi fog történni az nap, merre visz az út, mit látunk, kikkel találkozunk, de annyira, de annyira várom mindezt. Jó ezzel a nyitottsággal élni. Van ugyan egy cél és az ember halad is felé, de nem vár semmit, hanem élvezi az utat, a kihívásokat, az élet minden pillanatát. Ma hajnalban azt hallgattam, hányféle madár, bogár zenél körülöttünk. Itt vagyunk a természet közepén, egy madárles alatt sátrazunk, kel fel a nap és írok. Azt kezdtem észrevenni magamon, hogy napközben is “írok” fejben, mert gondolkodni szinte egyáltalán nem gondolkodom, csak próbálom szavakba is önteni, amit érzek, látok. Persze nem egyfolytában van ez, de néha igen. “Kóválygás és bukdácsolás napja (10. nap – aug. 18.)” bővebben

Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)

Jászszentandrás, Heves, Átány

Most megint reggel van, egy másik nap, másik reggele. Átányban vagyunk egy református parókia kertjében. Hogy hogyan kerültünk ide?…

A tegnapi zuhé azért egyszer csak véget ért. Összepakoltunk, sátrat szárítottunk és elindultunk. A kemping vezetőjével előző nap ugye nem találkoztunk, de ekkor már ő volt ott. Beszélgettünk kicsit. Érdekes ember ő is. A környékbeli kempingeket mind ő építette ki. Eredetileg víz-gázszerelő volt, de valahogy mindig ilyesmi munkái voltak és végül rábízták a szentandrási nagy kemping kiépítését, és vezetését teljesen. (Azt, ahol mi is voltunk előzőleg). Elmondása szerint, ahogy lenni szokott, itt is volt valami féltékenység dolog az önkormányzattal, és végül elkerült onnan. Megcsinált még két vagy három kempinget a környéken, majd úgy döntött, nem kísérletezik tovább más cégével, inkább csinál egy sajátot. Így jutott ide. Most éppen egy termálfürdő kiépítésén gondolkodik. Jó volt látni valakit, aki ennyire kreatív. Ő aztán tényleg a “lehet” szemléletben van és él. Útközben, ahogy haladtunk Heves felé, komolyan el kezdtem gondolkodni azon, hogy simán ide lehetne költözni. Bérelni tőlük helyet, az erdős részben felhúzni egy rönkházat, és akár itt is élni. Úgyis mindig megyünk. Na, de aztán hamar átléptem ezen, hiszen ez a jövő, és nem tudom mi, hogy lesz még. És most nem is ezzel akarok foglalkozni. Mindenesetre ebben van egy jó gondolat, és még akármi is lehet belőle. Ami biztos, hogy ide szívesen jönnénk még kempingezni, és akár tábort is lehetne itt tartani. “Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)” bővebben

Láttam egy UFO-t! (3. nap – aug. 11.)

Valkótól – Boldog határáig

Úgy látom, beáll az a rendszer, hogy reggel felébredés után foglalom össze az előző napot. Tehát…

Hát, valóban ismét egy érdekes nap volt a tegnapi. A reggeli felkelés után egy finom kávé és Balaton szelet mellett (amit a méhész úr hozott nekünk) hosszan beszélgettünk a műlépkészítő műhely tulajával. Nagyon izgalmas dolgokat mesélt magáról a műlépkészítésről és a méhészetről, és még sok mindenről. “Láttam egy UFO-t! (3. nap – aug. 11.)” bővebben