Ippen csak megálltunk! :) (27. nap – szept. 4.)

Dólyapuszta, Berettyószéplak, Ipp

Zovány előtt egy lucernásban vertünk sátrat. Kivételesen még este írom e sorokat, mivel még csak fél 9 van. Gergő levest főz, én pedig várom, hogy elkészüljön. Már berendezkedtünk, így van időm erre is.

A mai nap történései:

Reggeli még Dolyán zajlott. Ahogy gondoltam, Gergőnek enni kellett egy kis frissen sült kolbászt és hurkát. Én vajas kenyeret ettem. Meg kellett még várni a tepertő kisülését is. Házigazdánk jól felpakolt minket ebből a bizonyos tepertőből és kenyérből. Kaptunk egy adag kávét is, és persze némi visinát. (Ez a pálinka és a meggy keveréke, némi cukorral összekeverve.) Szóval jól feltarisznyázott minket. Majd hosszú búcsúzkodás, számcsere és indulás következett. Még be kellett nézni tatához és az “udvarlóhoz” is. Sokáig integettek utánunk, nem győztünk hátra nézni. De egyszer minden véget ér. Vitt az út tovább, hát nekivágtunk. “Ippen csak megálltunk! 🙂 (27. nap – szept. 4.)” bővebben

Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)

Margitta, Érábrány, Margine/Széltalló, Satu Barbă/Újbártfalva, Dólyapuszta

Végül nem úsztunk. Reggelit vettünk a Penny marketben, egy padon megreggeliztünk, majd én visszamentem a szállodába hajat festeni. Útközben még fotóztam a csodás kreatív építészeti megoldásokat. Élvezem ezt! Gergő közben elment a temetőbe. (Utunk során találkoztunk valakivel még Magyarországon, akinek az édesanyja itt van eltemetve, neki vitt virágot Gergő). A hajfestés elég vicces volt. Semmi eszköz, víz alig, a tükörben pedig épp, hogy láttam a fejem tetejét. Ha őszinte akarok lenni, akkora szükség nem is volt a dologra. Azt hiszem, ez igazán csak a megszokás, hogy mégiscsak! Gergő közben megjött. És jót nevetett a helyzeten, majd kicsit be is segített, mert elég sok helyre sikerült kenni a hajamon kívül. … 🙂 “Méhcsípés és talicskázás (25. nap – szept. 2.)” bővebben

Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)

Kráter-tó, Ondód, Ebes

Reggel valóban egy csodára ébredtünk és láttunk rá.  (Tudom, hogy egyfolytában ismétlem magam, de nem igazán tudom, milyen más szót lehetne használni ezekre  az élményekre.  🙂 )
Napfelkelte a pici tó felett, ami egyébként tökéletesen rendben van tartva.  A tó mentén sétány és a kráter felső karimáján is körbejárható mesebeli kis út. Van egy színpad, tűzrakó helyek, wc, kis játszótér, emléktábla a gázkitörésről, ami miatt ez a kis csoda itt lett. Körbesétáltuk a tavat, élveztük a reggeli fényeket, színeket. Mit is mondhatnék?!
Egyébként egyre jobban érezni az ősz közeledtét. Kicsit sárgulnak néhol a levelek, mások a fényviszonyok, hűvösödnek az esték és a reggelek. Nagyon jó ezt így közvetlenül megélni! “Ondódi “méhkas” (18. nap – aug. 26.)” bővebben