Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező
Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást. Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben
