A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)

Mikóújfalutól, Zoltánig

Itt vagyunk magyarszováti barátnőm szüleinél. Nagyon kedvesek, és a papa szeret beszélni, mesélni. Rettentően élvezzük! 🙂

De előbb az ide vezető út. Reggeli után elindultunk. Először a nagy út mentén haladtunk, majd áttértünk a Málnásfürdő felé vezető útra. Itt aztán rádöbbentem, hogy akár ide is jöhettünk volna szállást keresni. Jártam már itt többször is. És most, hogy itt voltam újra, rájöttem, hogy van itt szállás is. Mindegy,  jó volt ez a hely is, ahol voltunk. “A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)” bővebben

Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)

Gyepes, Remete

Kiderült! Reggel ettünk. Isteni tejes és túrós puliszkát, Gergő kolbászt is kapott hozzá. Beszélgettünk még a ház urával is egy kicsit. Majd ő elment dolgozni. A közbirtokosság alkalmazza. Néha így el kell mennie a nagy elevátorral – ami itt áll egyébként a ház előtt – valahova dolgozni, valamit. Ez egyébként nem mindennapos. Szóval ő elment. Mi pedig hármasban elindultunk Remetére. Itt az úton aztán megértettem, hogy mi is ez a kettőnk között lévő dolog. “Élő hagyomány, mély kapcsolat (51. nap – szept. 28.)” bővebben

Szent Mihály vasárnapja (48. nap – szept. 25.)

Tarcsafalva, Székelyszentmihály,
Nyikómalomfalva, Székelyudvarhely

Hát persze, hogy nem indultunk el korán! Összepakoltunk, és lementünk elköszönni. Terített asztal várt minket és az egész nagycsalád. A férj és a papa is ott volt, és persze a mama is. Épp megbeszélést tartottak az aznapról. Ezen a vasárnapon van itt az unitáriusoknál a Szent Mihály, vagyis az őszköszöntő ünnep. Ez náluk egy nagy alkalom. A templomban, mint megtudtuk, ilyenkor van úrvacsora is. De volt egy temetés is a nem messze levő faluban. Épp azt vitatták meg, hogy ki mikor hogyan megy hova. Minket asztalhoz ültettek. Elő volt már készítve mindenféle finomság. “Szent Mihály vasárnapja (48. nap – szept. 25.)” bővebben

Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)

Kőrispatak, Etéd, Firtosmartonos, Tordátfalva, Tarcsafalva

Jól bereggeliztünk. Majd útnak indultunk. Ez a jó döntések napja volt!
Az úton még beszélgettünk erről az előző napok erős élményéről. Megállapítottuk, hogy ebben az a legrosszabb, hogy valaki idejön, és azt is gondolhatja, hogy azzal, hogy fizet itt a dolgokért, támogatja az itteni kultúra megmaradását. Pedig pont ellenkezőleg. Pont valaminek a meghalását támogatjuk így. “Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)” bővebben