A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)

Mikóújfalutól, Zoltánig

Itt vagyunk magyarszováti barátnőm szüleinél. Nagyon kedvesek, és a papa szeret beszélni, mesélni. Rettentően élvezzük! 🙂

De előbb az ide vezető út. Reggeli után elindultunk. Először a nagy út mentén haladtunk, majd áttértünk a Málnásfürdő felé vezető útra. Itt aztán rádöbbentem, hogy akár ide is jöhettünk volna szállást keresni. Jártam már itt többször is. És most, hogy itt voltam újra, rájöttem, hogy van itt szállás is. Mindegy,  jó volt ez a hely is, ahol voltunk. “A végcél előtt eggyel…(56. nap – okt. 3.)” bővebben

Isten áldása! (55. nap – okt. 2.)

Kisbacon, Nagybacon, Mikóújfalu

Most hétfő reggel van, és 22 km-re vagyunk Szentgyörgytől, Mikóújfalunál egy panzióban. Mit mondjak? Érdekes élmény ez!
Na, de inkább a tegnapi nap….
Reggeli írás és felkelés után Gergő befűtött a konyhában. Éjszaka egyébként jó meleg volt a szobában. Gergő nagyon le is izzadt, de kiderült, hogy ő is megfázott. Fáj a torka kicsit, és picit taknyos is. Szóval rakott tüzet, és pirítóst készítettünk. Isteni volt zakuszkával. Főztünk nagy adag teát is, és megittuk a hölgy által reggel készített kávét. Összepakoltunk. “Isten áldása! (55. nap – okt. 2.)” bővebben

Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)

Homoródalmás, Vargyasi szurdok, Vargyas

Hajnalban bedugult az orrom, és így elég hamar felébredtem. Sokat ment bennem mindaz, amiről este már szó volt Gergővel is, meg sokat is írtam róla. Hogyan és mit kéne tenni? Mi a dolgunk mindezzel? Nem tudom, de azt igen, hogy annyi biztos, hogy nem akarok tovább építeni művilágokat.  Élni kell, és azon keresztül van a dolog. Még nem tudom, mi jön és hogy lesz, mint azt már ezredszer írom le. DE! Az is biztos, hogy ha valaki nem mer ráhagyatkozni az életre, ha fejben akar mindent kitalálni, és a biztonságkeresés az első, vagyis a félelem vezeti, akkor semmi nem fog történni. “Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)” bővebben

Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)

Gyepes, Homoródalmás

Közös reggeli. Megint mindenféle finomság. Beszélgetés. Nehéz elindulás. Persze címcsere, és közös tervek megbeszélés. … Előhozták a mérleget is, hogy nézzük végre, meg mennyit is nyom a zsák. Zsákkal együtt álltunk rá először. … Kicsit sokat mér szerintem! Előtte még bejött egy néni. Egy tüneményt ismertünk meg, aki persze nekünk volt az, a családjának azért nem biztos, hogy az! 🙂 “Ahol a térerőt külön jelzik (52. nap – szept. 29.)” bővebben

Medve vére (50. nap – szept. 27.)

Székelyudvarhely, Gyepes

Azt gondolná az ember, nehéz fokozni az eddigi élményeket. De tévedne. Lehet.
Egy kis probléma jelent meg. Én már reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, mert nagyon kapart a torkom. Hát be is náthásodtam rendesen a nap folyamán. Gondolkoztam, miért is lehet ez. Nem igazán tudom, de azt hiszem, kicsit húznám a haladás idejét. De ehhez nem kéne betegnek lenni. Mindegy, így náthásan is csodás napunk volt. Miután megreggeliztünk, és pár szót váltottunk a tulajjal, összepakoltunk és útnak indultunk. Ő közben már elment, így nem tudtunk tőle elköszönni, de üzentünk neki. “Medve vére (50. nap – szept. 27.)” bővebben

Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)

Kőrispatak, Etéd, Firtosmartonos, Tordátfalva, Tarcsafalva

Jól bereggeliztünk. Majd útnak indultunk. Ez a jó döntések napja volt!
Az úton még beszélgettünk erről az előző napok erős élményéről. Megállapítottuk, hogy ebben az a legrosszabb, hogy valaki idejön, és azt is gondolhatja, hogy azzal, hogy fizet itt a dolgokért, támogatja az itteni kultúra megmaradását. Pedig pont ellenkezőleg. Pont valaminek a meghalását támogatjuk így. “Jó döntések napja (47. nap – szept. 24.)” bővebben

Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)

Backamadaras, Bolintineni, Szentháromság, Bede, Vadasd, Erdőszentgyörgy

Reggel nagyon, de nagyon hideg volt, különösen a házban. Reggeliztünk, zuhanyoztunk, majd pakolás és indulás. Már majdnem dél volt, mire mindezzel végeztünk. Mikor kiléptünk az ajtón, megállapítottuk, hogy egészen kellemes idő lett. Hol beborult, hol sütött a nap. Kifelé a faluból találtunk egy igazi kis pékséget. Vettünk is Gergőnek a szokásos túrós táskát, nekem darázsfészket (ez tulajdonképpen diós tekercs) és az útra krumplis pogit.  A boltokban nem igazán lehet ilyesmit kapni itt. Illetve, ha van, akkor zacskós, és nem annyira finom. Így felszerelkezve indultunk hát el. “Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)” bővebben

Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)

Marosvásárhely, Backamadaras

Kifelé a városból lakótelep szélén haladtunk el. Láttunk egy nagyon furcsa temetőt. A házak -gondolom – köré épültek teljesen. Elég bizarr látvány volt az útról lefelé rálátni. Gyakorlatilag két nagy háztömb közé volt szorulva. Gergő kinézett egy túraútvonalat. (Itt is, úgy látszik, mint otthon is, a városok környékén azért vannak turisták számára jelzett útvonalak.) Ez ugyan kerülőt jelentett, de abban maradtunk, hogy egyrészt itt nagy gondot nem jelent, ha nem jó a jelzés, mert vissza lehet találni valószínűleg könnyen valamelyik útra. És legalább kipróbáljuk, milyenek itt a jelzések. Másrészt a betonúton való gyaloglás olyasmi külvárosi falvakon, mint előző nap is mentünk, nem takar túl sok értelmet. Így neki is vágtunk az útról lekanyarodó kék jelzésnek. “Isten tenyerén (44.nap – szept.21.)” bővebben

Nagy menet (41. nap – szept. 18.)

Nagysármástól, Mezőmadarasig

Összepakoltunk, majd kicsit még beszélgettünk a lelkésszel. Nagyon abban van, amit csinál. Igazán nem tud figyelni. Nagyon más volt itt lenni, mint az előző helyen új barátinknál. A feleségével és a fiával dolgoznak itt. (A feleséggel nem is találkoztunk, csak a megérkezésünkkor az ablakon át.) Útba igazított minket, mi pedig nekiindultunk egy újabb le-fel szakasznak. Csodálatos itt a táj. Nem mintha máshol ne lett volna az. És persze a házak. “Nagy menet (41. nap – szept. 18.)” bővebben

Lelkésztől lelkészig (40. nap – szept. 17.)

Magyarszovát, Vişinelu / Csehtelke, Nagysármás

Isteni reggelivel vártak. Teljes terülj-terülj asztalkám. Bundás kenyér (zöldségek is sültek benne), juhsajt, házi tej, savanyított tej, házi készítésű zakuszka, vinetta (ezt hallal keverte össze vendéglátónk, valami mennyei volt!), szalonna, saját termesztésű zöldségek, kávé. Annyit ettünk, hogy alig bírtunk megmozdulni. Zuhanyoztunk is, és persze hosszan beszélgettünk még. “Lelkésztől lelkészig (40. nap – szept. 17.)” bővebben