Jászszentandrás, Heves, Átány
Most megint reggel van, egy másik nap, másik reggele. Átányban vagyunk egy református parókia kertjében. Hogy hogyan kerültünk ide?…
A tegnapi zuhé azért egyszer csak véget ért. Összepakoltunk, sátrat szárítottunk és elindultunk. A kemping vezetőjével előző nap ugye nem találkoztunk, de ekkor már ő volt ott. Beszélgettünk kicsit. Érdekes ember ő is. A környékbeli kempingeket mind ő építette ki. Eredetileg víz-gázszerelő volt, de valahogy mindig ilyesmi munkái voltak és végül rábízták a szentandrási nagy kemping kiépítését, és vezetését teljesen. (Azt, ahol mi is voltunk előzőleg). Elmondása szerint, ahogy lenni szokott, itt is volt valami féltékenység dolog az önkormányzattal, és végül elkerült onnan. Megcsinált még két vagy három kempinget a környéken, majd úgy döntött, nem kísérletezik tovább más cégével, inkább csinál egy sajátot. Így jutott ide. Most éppen egy termálfürdő kiépítésén gondolkodik. Jó volt látni valakit, aki ennyire kreatív. Ő aztán tényleg a “lehet” szemléletben van és él. Útközben, ahogy haladtunk Heves felé, komolyan el kezdtem gondolkodni azon, hogy simán ide lehetne költözni. Bérelni tőlük helyet, az erdős részben felhúzni egy rönkházat, és akár itt is élni. Úgyis mindig megyünk. Na, de aztán hamar átléptem ezen, hiszen ez a jövő, és nem tudom mi, hogy lesz még. És most nem is ezzel akarok foglalkozni. Mindenesetre ebben van egy jó gondolat, és még akármi is lehet belőle. Ami biztos, hogy ide szívesen jönnénk még kempingezni, és akár tábort is lehetne itt tartani. “Hevesi dinnye és átányi történetek (9. nap – aug. 17.)” bővebben
