Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)

Backamadaras, Bolintineni, Szentháromság, Bede, Vadasd, Erdőszentgyörgy

Reggel nagyon, de nagyon hideg volt, különösen a házban. Reggeliztünk, zuhanyoztunk, majd pakolás és indulás. Már majdnem dél volt, mire mindezzel végeztünk. Mikor kiléptünk az ajtón, megállapítottuk, hogy egészen kellemes idő lett. Hol beborult, hol sütött a nap. Kifelé a faluból találtunk egy igazi kis pékséget. Vettünk is Gergőnek a szokásos túrós táskát, nekem darázsfészket (ez tulajdonképpen diós tekercs) és az útra krumplis pogit.  A boltokban nem igazán lehet ilyesmit kapni itt. Illetve, ha van, akkor zacskós, és nem annyira finom. Így felszerelkezve indultunk hát el. “Az alázat napja (45. nap- szept. 22.)” bővebben

Nagy menet (41. nap – szept. 18.)

Nagysármástól, Mezőmadarasig

Összepakoltunk, majd kicsit még beszélgettünk a lelkésszel. Nagyon abban van, amit csinál. Igazán nem tud figyelni. Nagyon más volt itt lenni, mint az előző helyen új barátinknál. A feleségével és a fiával dolgoznak itt. (A feleséggel nem is találkoztunk, csak a megérkezésünkkor az ablakon át.) Útba igazított minket, mi pedig nekiindultunk egy újabb le-fel szakasznak. Csodálatos itt a táj. Nem mintha máshol ne lett volna az. És persze a házak. “Nagy menet (41. nap – szept. 18.)” bővebben

Vita (30. nap – szept. 7.)

Szilágysomlyó, Szilágyperecsen, Varsolc, Récse

Összepakoltunk, majd elmentünk reggelizni. Rántottát ettünk és kávéztunk. Nem tudom miért, de annyira finom itt mindenhol a vegyes saláta. Akárhol ettünk, nagyon jó. Tök egyszerű. Most is paradicsom, uborka, hagyma felvágva, rajta egy kis olaj és só. Igaz, a zöldségek mind valódi zöldségek. Szóval jót ettünk, majd elmentünk megnézni a Turisztikai irodát, hátha van térkép. Zárva volt. Befejeztük még a pakolást, leadtuk a kulcsot és elindultunk. “Vita (30. nap – szept. 7.)” bővebben

Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)

Zovány, Bürgezd, Szilágysomlyó

Érdekes éjszakám volt. Valamiért 5 óra körül felébredtem, és nem tudtam elaludni. Nagyon mély filozofikus állapotba kerültem ettől . 🙂 Azon gondolkoztam, miért is az elkülönülés felé fejlődtünk. Minden ember ember. Mégis elkülönülünk egymástól. Megkülönböztetjük magunkat a másiktól. Persze meg is kell, de szerintem nem így, ahogy tesszük. Mindenkinek meg kéne ismernie a másikat. Ahogy így haladunk előre, mindenhol sok-sok emberrel találkozva, kicsit olyan, mintha mindenkiben magamnak egy részét látnám. Mindenki a „testvérem”, és mindenki én is vagyok, ahogy ők is én. Olyan szép ez. Beszélhetünk akármilyen nyelvet, nincs köztünk különbség. “Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)” bővebben

Ippen csak megálltunk! :) (27. nap – szept. 4.)

Dólyapuszta, Berettyószéplak, Ipp

Zovány előtt egy lucernásban vertünk sátrat. Kivételesen még este írom e sorokat, mivel még csak fél 9 van. Gergő levest főz, én pedig várom, hogy elkészüljön. Már berendezkedtünk, így van időm erre is.

A mai nap történései:

Reggeli még Dolyán zajlott. Ahogy gondoltam, Gergőnek enni kellett egy kis frissen sült kolbászt és hurkát. Én vajas kenyeret ettem. Meg kellett még várni a tepertő kisülését is. Házigazdánk jól felpakolt minket ebből a bizonyos tepertőből és kenyérből. Kaptunk egy adag kávét is, és persze némi visinát. (Ez a pálinka és a meggy keveréke, némi cukorral összekeverve.) Szóval jól feltarisznyázott minket. Majd hosszú búcsúzkodás, számcsere és indulás következett. Még be kellett nézni tatához és az “udvarlóhoz” is. Sokáig integettek utánunk, nem győztünk hátra nézni. De egyszer minden véget ér. Vitt az út tovább, hát nekivágtunk. “Ippen csak megálltunk! 🙂 (27. nap – szept. 4.)” bővebben

Egy borz-as nap (19. nap – aug. 27.)

Ebestől Mikepércsig

Most épp Mikepércs mellett a mezőn, egy kis erdő szélén hajnali 6-kor ülök a sátorban.

Tegnap reggel írás és felkelés után kiderült, hogy ahol aludtunk, az nem egy köztér, illetve az, de nem úgy. Vagyis ez egy nagy közösségi tér a falu mellett. Egy kis erdő közepén helyezkedik el. Rendesen ki van építve, direkt erre a célra. Látszott, hogy valószínűleg már nagyon régen így van, most pedig valami Uniós pénzből kicsit rendbe tették. Van víz, villany. Kihasználva a villany adta lehetőséget, fel is töltöttünk mindent. Gergőt végül hagytam aludni, és úgy döntöttem, itt az idő, hogy átfussam, amit írtam eddig, és elküldjem azoknak, akik kérték. Miközben ezzel múlattam az időt, Gergő is felébredt, és elment futni. 2-ig szüttyögtünk, de jól esett. Klassz az a hely. “Egy borz-as nap (19. nap – aug. 27.)” bővebben

Kóválygás és bukdácsolás napja (10. nap – aug. 18.)

Átány – Kömlő – madárles, a mező közepén

Megint egy új nap, új reggel. Nagyon élvezem ezt az egészet. Minden reggel úgy ébredek, hogy fogalmam nincs, mi fog történni az nap, merre visz az út, mit látunk, kikkel találkozunk, de annyira, de annyira várom mindezt. Jó ezzel a nyitottsággal élni. Van ugyan egy cél és az ember halad is felé, de nem vár semmit, hanem élvezi az utat, a kihívásokat, az élet minden pillanatát. Ma hajnalban azt hallgattam, hányféle madár, bogár zenél körülöttünk. Itt vagyunk a természet közepén, egy madárles alatt sátrazunk, kel fel a nap és írok. Azt kezdtem észrevenni magamon, hogy napközben is “írok” fejben, mert gondolkodni szinte egyáltalán nem gondolkodom, csak próbálom szavakba is önteni, amit érzek, látok. Persze nem egyfolytában van ez, de néha igen. “Kóválygás és bukdácsolás napja (10. nap – aug. 18.)” bővebben