Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)

Vargyas, Olasztelek, Barót, Biborcfalva, Kisbacon

Én összepakoltam, Gergő teát és kávét főzött. Ettünk, hajat mostam, majd útnak indultunk. Vargyas nem a legeslegszebb falu. Ugye itt van a bútorfestő és egy fafaragó háza, amik múzeumok is egyben. Gergővel jól megbeszéltük, hogy ezeket most nem nézzük meg. (Én már láttam egyébként régebben egy árkosi barátom kíséretében és “tárlatvezetésével”, aki régiség gyűjtő, és ő maga is létrehozott egy múzeumot Árkoson. Azt az élményt úgyse tudta volna semmi felülírni, Gergő pedig nem vágyott most rá, hogy bemenjünk.) Van egy-két szép székelykapu, meg egy kastélyszerű épület és a falu végén a Makovecz által tervezett református templom. Én itt harmadszor vagyok, de még soha nem sikerült ide bejutni. “Hajlott hátú, bottal járó kis tünemény (54. nap – okt. 1.)” bővebben

Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)

Homoródalmás, Vargyasi szurdok, Vargyas

Hajnalban bedugult az orrom, és így elég hamar felébredtem. Sokat ment bennem mindaz, amiről este már szó volt Gergővel is, meg sokat is írtam róla. Hogyan és mit kéne tenni? Mi a dolgunk mindezzel? Nem tudom, de azt igen, hogy annyi biztos, hogy nem akarok tovább építeni művilágokat.  Élni kell, és azon keresztül van a dolog. Még nem tudom, mi jön és hogy lesz, mint azt már ezredszer írom le. DE! Az is biztos, hogy ha valaki nem mer ráhagyatkozni az életre, ha fejben akar mindent kitalálni, és a biztonságkeresés az első, vagyis a félelem vezeti, akkor semmi nem fog történni. “Kalandtúra (53. nap – szept. 30.)” bővebben