2016. augusztus – október
Mezőmadarastól, Marosvásárhelyig
Jól lehűlt a levegő, és esik is jó sokat. Így aztán ruhatárcsere volt. Vagyis elpakoltuk a rövidgatyákat és ujjatlan pólókat, és elővettük a hosszú nadrágokat és a pulcsikat. Jó nagy váltás egy nap alatt. De itt nagyon örülnek az esőnek, mert azt mondják, nagyon régen nem volt. Nekünk nem annyira jó, de azért lehet így is menni, találkozni. “Valósággá vált délibáb (43. nap -szept. 20.)” bővebben
Kolozs, Magyarszovát
Úsztunk. Bár ez ebben a vízben ez enyhe túlzás. Annyira sós, hogy szinte lehetetlen benne lábtempózni. De nagyon klassz a víz és az egész bai (fürdő). Átmentünk az étterembe reggelizni. Este még találkoztunk a szakácsnőnk férjével, ő az őr itt. Most is ott volt. Újra elmondta, merre kell menni, le is rajzolta. Kértünk rántottát, Gergő pedig kért még hozzá valami húsfélét. Mikor kihozták, meglepődtünk, hogy mekkora adag. A srác, akivel előző nap is már kicsit beszélgettünk, mondta, hogy a fasírt és a paradicsom az ő ajándékuk a hosszú útra, hogy legyen energiánk. A tojásadagot pedig kicsit ugyanilyen okból megtoldották. Szerintem legalább 5 vagy 6 tojásból volt egy-egy adag így. Isteni finom is volt. “Rántottától kacsasültig (39. nap – szept. 16.)” bővebben
Apahida, Morişti / Hurubák, Kolozs
Kicsit gondolkoztam a barátság és a kapcsolatok kérdésén egy-két lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán újra. Amire jutottam: Nem kell az embernek sok, és nagyon közeli barát. (Ennek a fogalomnak a hagyományos értelmében véve.) De kellenek ismerősök, barátok. Jó ez így. Tulajdonképpen mindig is ezt gondoltam. Nagyon élvezem ezeket az újonnan alakuló dolgokat és az otthoni távolabb levőket is. Nem jó az se, ha az ember bezárja magát egy szűk “baráti” körbe. Egymás életében szorosan benne lenni, leköti és – bármilyen furcsa is ez a gondolat ma még – korlátozza az embert. Ez itt az úton egyébként nagyon megmutatja magát. Úgy értem az, hogy mennyire nincs az otthoni „nagy” történeteknek valódi súlya. Mennyire fejben zajlanak ezek a dolgok igazán. “Az élet vize (38. nap – szept. 15.)” bővebben
Zilah előtt – Zilah után
Írás után megpróbáltam jógázni, de épp egy hangyaboly kellős közepére telepedtem le. Így aztán gyorsan feladtam. Bekapcsoltam az eu napiizét a telefonomon, hogy tudjak az otthoniakkal beszélni, és használni tudjuk az internetet is. Beszéltem is velük, majd összepakoltunk és útnak indultunk. Az út az eddig mögöttünk lévő kis erdőn vezetett át. Jó sok szúnyog és bogár kísérte utunkat. Egyszer csak kiértünk egy részre, ahol pár ház volt. Ez inkább egy kis tanyás résznek, mint falunak volt mondható. Ahogy láttam, inkább szegény cigányok élnek itt, de volt egy-két rendesen karban tartott ház és kert is. Át kellett haladnunk a főúton. Valószínűleg itt értük el a bácsitól tegnap hallott csinturát. Nem igazán tudjuk, mi lehet az, de egyezett a leírással a táj. Gergő szerint ez a várost elkerülő utat jelentheti. “Békéből zakatba, zakatból békébe (31. nap – szept. 8.)” bővebben
Szilágysomlyó
Maradtunk. Így döntöttünk. Reggel még elinternetezgettünk, beszélgettünk. Majd átmentünk reggelizni a kis étterembe. Nagyon finom lepényt ettem, Gergő pedig rántottát. Isteni salátát is kaptunk hozzá és kávét. Majd elindultunk várost nézni. (Zsák nélkül!) Ez végre egy szép régi belső résszel rendelkező kisváros. Van piac, amit nagyon élveztem. Szeretem ezt a sürgést forgást, a sok színt. Ráadásul itt azonnal 3 nyelven is beszélnek. Magyar, cigány és román. És akkor még nem beszéltünk az illatokról, ízekről. Igazi kavalkád! Imádom! Nagyot sétáltunk az óvárosban. Ez kb. 500 méteres kört jelent. Van egy Báthori vár. Gergő mesélt persze jó sokat a történelem ezen szakaszáról. Imádom ezt, hogy nekem külön idegenvezetőm van. És nem is akármilyen tudással! Végül úgy döntöttünk, visszajövünk a szállásra, és kihasználjuk az internet és kényelem adta lehetőségeket. “Szilágysomlyó (29. nap – szept. 6.)” bővebben
Zovány, Bürgezd, Szilágysomlyó
Érdekes éjszakám volt. Valamiért 5 óra körül felébredtem, és nem tudtam elaludni. Nagyon mély filozofikus állapotba kerültem ettől . 🙂 Azon gondolkoztam, miért is az elkülönülés felé fejlődtünk. Minden ember ember. Mégis elkülönülünk egymástól. Megkülönböztetjük magunkat a másiktól. Persze meg is kell, de szerintem nem így, ahogy tesszük. Mindenkinek meg kéne ismernie a másikat. Ahogy így haladunk előre, mindenhol sok-sok emberrel találkozva, kicsit olyan, mintha mindenkiben magamnak egy részét látnám. Mindenki a „testvérem”, és mindenki én is vagyok, ahogy ők is én. Olyan szép ez. Beszélhetünk akármilyen nyelvet, nincs köztünk különbség. “Élet-bölcsesség (28. nap – szept. 5.)” bővebben
Érolaszitól Monospetrin át Margittáig
Reggel pedig folytatódott a dolog. A tó párája, a napfelkelte, a hangok és fények. Megint csak nem tudom átadni, mit élhet meg az ember ezeken keresztül. Fotóztam is jó sokat.
Gergő is felkelt, úgyhogy jön ő is együtt csodálni, aztán pakolás és indulás. …
Amit most fogok írni, az elvben remekül hangzik, a valóság azonban kicsit más. Reggel van, és Margittán, az itteni Thermál Hotel egy szobájában írom e sorokat. Az is egy történet, hogy hogy kerültünk ide, de maga a szálló is megérne egy külön fejezetet.
Először azonban idekerülésünk története. … “Szálloda kaland (24. nap – szept. 1.)” bővebben
Vekeri-tó, Monostorpályi, Létavértes előtti mező
Felkelés után elmentünk reggelizni. Isteni és gyönyörűen tálalt rántottát ettünk, Gergő sonkásat, én simát. Kaptunk hozzá finom “napközis” teát, kenyeret, vajat, lekvárt. Persze ismét jó hosszú beszélgetés következett. Nagyon megszerettük egymást. Megtanultam szép rántottát csinálni, illetve azt is, hogy ezt nem rántottának, hanem tojáslepénynek kell hívni. Kiderítettem, hogy kell rendes pergős rizst főzni. És megtudtunk mindent a jó konyha rejtelmeiről. Hogyan lehet friss ételt tálalni, mi kell ahhoz, hogy ez mindig flottul menjen. Ennek kapcsán aztán beszélgettünk kicsit a jó kapcsolatokról. Hogy mennyire fontos a megértés és együttműködés. (Ők ugye egy házaspár, akik nem csak együtt élnek hosszú-hosszú évek óta, de együtt is dolgoznak, nap, mint nap. Így aztán bizton állíthatjuk, hogy van némi tapasztalatuk e témában!) Amikor fizetni és indulni szerettünk volna, közölték, hogy a ház vendégei voltunk. Eszünkbe ne jusson fizetni. Gyorsan kihoztak még egy másfél literes palackba kitöltött teát, hogy azt bekészítették már nekünk. És ránk tukmáltak még némi kenyeret. Mondtuk, hogy még visszajövünk pakolás után elköszönni, úgyhogy addig ezt a kis pakkot ott hagyjuk. “Ajándékok (21. nap – aug. 29.)” bővebben
A mikepércsi mezőtől a Vekeri-tóig
Reggel a Vekeri-tavi kempingben.
A tegnapi nap – ami egyébként a 20. volt – krónikája:
Kicsit néha már nehéz követni, hogy éppen milyen nap van. Ez most egy vasárnap volt, amolyan kicsit valóban vasárnapi hangulatban.
Összepakoltunk a kis parlagfüves mezőnkön. Én jókat prüszköltem és elhasználtam vagy fél csomag papírzsebkendőt. Magunkkal hoztunk, azt hiszem, némi virágport is. Szóval útnak indultunk. “Tóparti pihenés (20. nap – aug. 28.)” bővebben
Hortobágy
Reggel korán felkeltünk, és abban maradtunk, hogy szerzünk egy kávét, majd mosunk, és valószínűleg kihasználjuk az itteni élménytelenség lehetőségét. Kávéztunk az itteni étteremben. Itt mindent írnak egy számlán. Kiderült, hogy 1000 Ft-ért ki is mosnak gépben. Ami egyébként nekem kicsit vicces, de végül úgy döntöttem, legyen ez. Így aztán begyűjtöttem magamnak egy nyugágyat, és amíg Gergő dolgozott a gépen, a “személyzet” pedig mosott, én pihegtem a félárnyékban. Nagyon szenvedtem! Közben beszéltem otthoni barátokkal és családtagokkal. Érdekes, mennyire nehéz elmondani a történteket, mert annyi minden zajlik, hogy mindig az utolsót kezdem mondani, amikor valakivel jó pár napja nem beszéltem, és közben mindig eszembe jut a több élmény is. És olyan hülye helyzet azt elmondani, ami éppen pár napja történt és azt pedig ami előtte, azt nem. És akkor még nem is beszéltem az éppen aktuális csodáról … és persze mindenki mesél magáról, és az otthoni dolgokról. (Ami lássuk be, azért elég távolinak tűnik ebből a világból.) Így hát ezek a beszélgetések kicsit hosszabbak is, és kicsit furák is nekem most. Ahogy gondolom nekik is. Na mindegy …Jó hallani a hangjukat, és ez a lényeg! “Hátizsák és bakancs nélkül! (16. nap – aug. 24.)” bővebben